a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
A Népegészségügyi Hivatal nem is lehetne ocsmányabb és elrettentőbb hely. Itt van az a bizonyos Családvédelmi Szolgálat. Rémes gyerekkori hangulatokat idéz fel a külcsín és a belső is, valószínűleg a szocializmus óta nem nyúltak az épülethez.
Anna már megint a tűzhelyre feltett lábast nézte. Az a szokásos régi, piros zománcozott lábas volt, belül viharfelhő-szerű szürkés-kékes mintával. Itt-ott kopott, a letöredezett helyeken fekete szájak tátogtak felé.
R.-nek már péntek éjjel elmondom, ugye nem lehetséges, hogy terhes vagyok, mert nem jön meg egy hete, és ilyen még sosem volt. Nem élvezett el, főleg nem belém, hisz nem is volt rendes erekciója. Kint állunk a szórakozóhely udvarán.
Már egy ideje szar volt. Jó szar volt. Egyedül voltam, úgy igazán, komolyan egyedül, kirakva a világba. Pénzem alig, saját lakás sehol a távlatokban. Mikor lesz így gyerekem?