novella

Donázy Ágnes: Névnapomra

Apám állt a konyhaajtóban egy aprócska cserepes tulipánnal, és mosolygott. Boldog névnapot, mondta, átadta a virágot, lehajolt és adott egy puszit. Anyukámra néztem, aki épp a tűzhelynél főzte a vacsorát, és ő is mosolygott. Aznap tanultam meg, hogy van névnap, és hogy akkor virágot kapunk.

novella

Donázy Ágnes: Nélküled

Leszállok a villamosról a Haller téren, és besétálok a szívklinika kapuján. A portás unottan nézi a tévét, nem foglalkozik vele, hogy a látogatási idő végére érek oda. A páternoszter zakatol, mint a minisztériumban, az első munkahelyeden.

novella

Donázy Ágnes: Gyuluskám

Ritának nincs gél lakk a körmén, rózsaillata van, hosszú hullámos haja csodás arany csigákkal, és szép fehér holdacskák díszítik rózsaszín körmeit, gondolt a lányra, akivel a közösségben találkoztak.