a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Amíg keresem, eszembe jut, mikor is vettem. Az NDK-ban, Karl-Marx-Stadtban, 1990-ben. Egyik sincs ma már, ahogy a házasságunk se. Akkortájt egyre többet vibrált a levegő köztünk, időnként villámok is csapkodtak, de még elképzelni se tudtam, hogy vége legyen. Egy asszonynak tűrni kell, összetartani a családot, ez jött „von Haus aus”.
Mi lesz akkor, ha a lassan fél évszázados lemaradásunk tovább növekszik, egyre csak távolodunk és távolodunk azoktól az országoktól, amelyek évtizedekkel ezelőtt elkezdtek dolgozni földjeiken Égigérő Paszulyukon?
Még az előző cigit sem szívtam el, de ujjaimmal már a cigisdoboz fedelét babrálom. Nem nézek fel, miközben nyílik és csukódik a hűtő ajtaja. Kicsivel később a sörösdoboz fedelének gyors, fémes kattanása töri meg a csendet.
A kedves olvasó talán nem ismeri a harcsáknak azt az emberi szemszögből kissé undorítónak látszó szokását, hogy az ínyencfalatokat időnként visszaöklendezik, majd újra elfogyasztják.
Erre fej’be vette (ez egy lelkes tender!), rendelettel lehetne rendbe szedve egyeseknek szellem-kedve, s e rendelettel lehetne e szellemeknek egy nyelettel kedvesebb feje.
Kedves Olvasók! Az áprilisi szerkesztőség egy rövid, közösen írt novellával szeretne megörvendeztetni titeket. Eddigi novelláinkból fűztünk össze részleteket, reméljük, tetszeni fog! Továbbá ezúton szeretnénk megköszönni a márciusi szerkesztők munkáját! Kedves, segítőkész, vidám kis társaság, pont, mint a mienk. Köszönjük a sok segítséget és támogatást!
