
Ságh Beáta: A szőttes, melyből itt-ott kilógnak a szálak
A saját életünk, családjaink múltjának lenyomatai jelennek meg, amit együtt viselünk kollektív emlékezetünk révén a történetek főszereplőivel és anyáinkkal, nagyanyáinkkal.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
A saját életünk, családjaink múltjának lenyomatai jelennek meg, amit együtt viselünk kollektív emlékezetünk révén a történetek főszereplőivel és anyáinkkal, nagyanyáinkkal.
A gyönyörű tujái tövében széthányva hevernek a kávéfőzők, üres üvegek, egy vasalódeszka, valamint egy fényképalbum, közvetlenül a rózsaszín vibrátor mellett. Dr. Lipowsky elrettenve rohan vissza a házba. Azonnal kikeresi a hulladékgazdálkodási vállalat ügyfélszolgálatának számát.
– Kolos, az ég szerelmére, már miért mennél világgá? Van családod, szép szobád! – Tamás minden tagjában ólmos fáradtságot érez. Nem akarja folytatni ezt a beszélgetést. Ki akar menni a szobából, le akar ülni a foteljébe a könyvével és kétujjnyi whiskeyvel.
A szenvedélyek egymásba fonódása az énkép és önértékelés könnyen látható, vagy mélyen rejtőző rétegeit tárja elénk, és ezek dinamikus mozgásának izgalmas csodájába avat be.
Laura Sintija Černiauskaitė litván írónő 2006-os regénye 2009-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, magyar fordítása 2021 végén jelent meg.
A férfi szürke tekintete feneketlen kút, nem látni, van-e még a mélyén valami éltető erő. Szeme fehérje véreres, ernyedt szemhéja súlyos pajzsként ereszkedik a világ tolakodása elé.
Az eladónő sokat sejtetően néz rám Lilla feje felett. Jaj, meddig tudja még emelni a szemöldökét ez a nő? Ne menjünk most jobban a témába, udvariasan visszamosolygok, és gyorsan a ketrecekre, almokra és tápokra terelem a szót. Az eladónő három tengerimalacot mutat. – Alig három hónaposak, még gyerekek, sokat fognak nőni néhány hét alatt, és amúgy is sokat kell még fejlődniük – nyomja meg a szót, mintha nehéz leckét próbálna a fejembe tömni, közben ismét jelentőségteljes pillantásokkal bombáz.
Mozdulatlanná dermedek. Több éve, hogy elment, azóta álmomban is csak egyszer-egyszer jelent meg. Elárasztanak a boldogság forró hullámai. Ajándék, igazi ajándék! Nem tudom mire vélni, hogy itt van, különleges a pillanat, oka van, hogy eljött!
Szuszogva felegyenesedett, tenyerével elsimította orrán a verítéket. Vállát és könyökét táskák és széles csípők lökdösték. A légkondi levegőjét ezúttal forrónak érezte homlokán. Kitapintotta pulzusát. Veszettül szaporán lüktetett. Édes Istenem, nem kaphatok pánikrohamot, gondolta zihálva.
– Norbi! Hallod? Álljunk már meg! Szólj már! – Csenge két tenyerével az ablaküvegre tapadt, arcára barázdákat rajzolt a kétségbeesés. Norbi látszólag nyugodtan fogta a kormányt, de kezén a bütykök egyszer csak kifehéredtek. Rebi előrehajolt, és a fejtámlák közül felváltva bámulta a tarka forgatagot, és legjobb barátait az első ülésen.
A gyerekosztály sötétségét csak a nővérpulton pislákoló asztali lámpa gyenge fénye töri meg. A hatalmas hodályban két hosszú sorban, a fal mentén, 18-20 ágy áll. Rácsos kiságyak, felnőtt méretű, kopott vaságyak, vegyesen.