
Havasi Mária: Az illatvadász
Öreganyám az utcára tekintő tisztaszoba szekrényének tetejére apró rózsaalmákat tett, amiknek kedvderítő erejük volt.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Öreganyám az utcára tekintő tisztaszoba szekrényének tetejére apró rózsaalmákat tett, amiknek kedvderítő erejük volt.
A lépcsőfordulóban sörösüvegek csilingeltek a szomszéd nő szatyrában, majd a zárban élesen nyikordult a kulcs.
Mintha vákuumba került volna az emlékezete. Mintha messziről, és egyre messzebbről, látná magukat, ahogy valahol egy tengerparton labdáznak, és hiába próbál közelebb menni, a kép egyre kisebb lesz, majd teljesen eltűnik.
Gyógyszereket szedek – észreveszem, hogy mennyire egy szinten tartják a hangulatom, hisz eltűnnek a mélységek és a magasságok is. Megpróbálom őket elhagyni, de akkor sokszorozódott erővel térnek vissza a rémképek – a valóság –, ezért újra beveszem a tablettákat.
Néha megcsömörlünk a sok édes emléktől és egy kis keserűvel öblítjük le: a csalódottsággal és bánattal átitatott nap, amikor megtudtuk, hogy megcsalt minket a középiskolai barátnőnk.
Nem érdekel más semmi, iskolába egy idő után bejárok ugyan, de nem tanulok, bukásra állok év végén, osztálytársaim ugyan már nem bántanak, de igazán senki se lesz a barátom innen.
A munkahelyén is csak profitál a szupererejéből, ahogy magában hívta. Nem tudnak olyat kérni tőle, amit ne tenne meg. Nincs annyi túlóra, amit ne vállalna be. A főnöke imádja. Hogy este, lefekvés előtt, sírva omlik össze a tehertől, az nem az ő dolga.
Napokba tellett, mire rájött, mit hol tud beszerezni. A végén mégis minden meglett: a lencse, a búzafű, az alma, a jácint, a tojás, de még igazi aranyhalat is talált. Milyen nehéz volt hazacipelni a kerek akváriumot, amelyet pont egy olyan meleg őszi napon vett, amelyet itt indián nyárnak neveztek.
– Olyan bántó a hangja ennek a vacaknak, miért nem szóltál, drágám, hogy ne nyomjuk sokáig? – kérdezte Lénát, majd gyorsan hozzátette: – Kapj fel valamit kedvesem, mert apám egész reggel rajtad fogja legeltetni a szemét!
Az orvos nézte a gépet. Csavargatta a készüléket. Fájt, de nem bántad. Négy sikertelen IVF után felszabadító volt ez a fájdalom.
– Tizenöt milliméter… – Az orvos komoran ráncolta a szemöldökét.
Az utolsó napjaiban csak feküdt, kapta a tapaszokat és pelenkázni kellett. Hatalmas fájdalmai voltak, mégsem szólt erről semmit. Reménykedett, hogy a kertjébe még kimehet vagy újra vezethet. Sofőrként dolgozott. Ismerte az országot fejből.
A tanári szoba előterében ülök, reszketek, a fogaim összekoccannak. Ráz a zokogás, mintha nem is én irányítanám a testemet, a kezeim görcsösen markolnak egy képzeletbeli kötelet. Már felhívtuk anyukádat, szól Livi néni, megsimogatja az arcomat.
Először nem akarta cifrázni – sima szex pénzért, azt írjad –, végül úgy döntött mégiscsak megalázná ezeket a nyomorultakat, ha úgy hozza az élet. Két éve élesítették a professzionális domina szájtot, nem jött rá jelentkező, már az első két hónap után elkezdett inkább avonozni.
Kitérdelt szabadidőnadrágjának színét pöttyökben lopta el a hypó, rozsdaszínűre változtatta és elvette annak a lehetőségét, hogy arra használja, amiért eredetileg megvette a webáruházban, szabad-idős-tevékenységre.
A világirodalom remekeit a fiúval beszélte át. Rebbenő izgalommal vette át Károlytól az első könyvet, amit a fiú a Nagymama távollétében és azzal az intelemmel adott át, hogy ehhez inkább ne kérje az öreg hölgy engedélyét. Így kerültek a kezébe Zola, Maupassant, Flaubert regényei.
Párszáz forint volt a zsebemben, de csak szorítottam a tenyeremben, nem vettem ki. Azzal nyugtattam magam, hogy úgysem kajára költené.
Párszor már nekifutottam, hogy békésen rendezzük a dolgokat. Kértem, hogy menjünk el mediátorhoz, de mereven elzárkózott, és minden beszélgetésünk, ami az osztozkodásról szólt, óriási veszekedésbe torkollott. Ilyenkor mindig a fejemhez vágja, hogy én mentem el, hogy szét akarom verni mindazt, amit eddig felépítettünk és különben is, miattam van az egész, meg a kurva önismereti csoport miatt.