a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Fájdalom, kétségbeesés, reménytelenség. Boldognak kellene lennie, hisz erre vágyott, nem? Egy kisbabára, aki majd bearanyozza az életüket. De Éva nem ezt érzi. Az iroda hideg vécéjében imádkozott, amikor rápisilt a spatulára. Kérlek, hogy egy csík legyen, egy csík! Kettő lett. Ez negyed órája történt.
Hol vagy? – sikítok továbbra is, mert fogalmam sincs, hogy mi történik velem. Álomból álomba ébredni nagyon veszélyes. Azt hiszed, hogy már magadnál vagy, közben pedig még alszol, valahol félúton jársz két világ között.
Fagytak vóna meg? Vagy fúltak volna meg a műanyagtól? Emlékezzél, hogy a Nótárék gyereke abba halt bele, hogy műanyagot tüzeltek. A fára meg már nagyon figyelnek itt a városba, nem lehet csak úgy összeszedni sehonnan se.
– Tessék csak leülni. Megmérem a vérnyomását még az oltás előtt. Ne tessék félni, nem lesz semmi gond. A tajkáryát el tetszett hozni? Nem? Nem baj, kikeresem rögtön a számát. Tessék nézni, adok egy papírt, ezt tessék jól eltenni, ezen rajta van, hogy mikor kell jönni a második oltásért.