a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
– Tudod, ismerek jó pár olyan házaspárt, akik között erős szövetség van – és hogy nyomatékosítsa a mondandóját, össze is kulcsolta a kezét –, de a szex már nem működik. Így mindkettő kikacsintgat. Csakis egyéjszakás kalandok, semmi több.
Egyetlen egyszer láttam őt sírni. Vasárnap volt, az Úr napja. Hazaért a templomból, csöndesen átöltözött a szobájában. Az ünnepi cipőjét fényesre törölgette.
Az árnyékod a kandeláberek alatt elhagytad, majd újra megtaláltad a rögös földúton, vörös nyakkendőd pedig a bal vállad felett lobogott a menetszélben.
Ha akkor, ott megmondja, akkor az egész eddigi történet brazil szappanoperává fajul, azokban szokott ilyen szirupos, érzelmekkel telített, de kibírhatatlan jelenet lenni. Inkább lenyelte feltörni készülő könnyeit és abban a pillanatban eldöntötte, hogy ha a másik egy ilyen után elengedi, akkor ez az egész illúzió volt. Hiú ábránd.
A túloldalon megjelenik egy alak, egyenesen feléjük közelít. Nem lehet tudni, ki az. Egymásra néznek. Nincs hova futni. A szívük a torkukban dobog, tekintetüket a közeledő pontra szegezik. Várnak.
A begyöpösödött tanárok szerint egy kis extra tanulással Vladimir lehetne az évfolyamelső… de ő mindig is tisztábbnak tartotta, ha a férfiak közti sorrendet erővel döntik el.
A társalgás ismét elakad, mert most saját forgatókönyv szerint a másik kettő is elgondolja a pazar ebédnek a selymesen csuszamlós gölödin belakmározásáról szóló fejezetét. Ekkor befordul a sarkon a kilences busz. Lacikám felsegíti Juli nénit és Icust a második ajtónál, int egyet és a Lujza utcai talponálló felé veszi az irányt, így a buszon a társalgás immár nélküle folyik.
Mikor bántottál, arra gondoltam, hogy legközelebb majd igyekszem egyre jobb és jobb lenni mindenben, amiben csak akarod, és akkor talán megszűnik az a hatalmas nyomás a testemen, amit te okoztál.
Azon a gyomorba vágó estén, a konyhapadlón fekve érezte először, milyen törékeny az élet. Azt túlélte, de ki tudja, mennyi van hátra még ebből az egészből? Akármennyi is, nem köthetik gúzsba az SLA-k, mérőszámok és a huszonnégy órás turnaround.
A pusztítás okának ugyanis a homo sapiens sapiensen kívül semmilyen más élőlény nem nevezhető, a velejéig romlott viselkedésük pedig az élettel tovább össze nem egyeztethetővé vált.
Az a sárga ruha van rajtam, amit imádok, de otthon sosem vehetem fel. Sárga, közönséges szín, mondja mindig anyám. Ötévesen nem tudom, mi az, hogy közönséges. Kérdezem a nagyit. Ő jót kacag és azt mondja, anyád néha kicsit ütődött.
A nyúl sóhajtott. Nem lesz könnyű, de ahogy egy Marketing Répával kitüntetett szakember, vagyis Ő, szokta mondani: Nagyobb munka után nagyobb a százalék. Kicsit megmosdott, mert azért, amit ez a Sanyi eszik…
A magas lány, aki imád baszni, így emlegettek mindenütt a férfiak. Az egyetem után az iskolákban és a sportklubokban is, ahol edzősködtem. Az utcákban, ahol laktam. Később a Névtelen Alkoholisták Klubjában. Még később a jógacsoportban.
Úgy folytatták napjaikat, ahogyan négy évvel ezelőtt félbehagyták. Etel a parókián segédkezett, a jogvégzett, állás nélküli János pedig valami csodában bízott. Úgy gondolta, csoda kell ahhoz, hogy az egész világot sújtó gazdasági válság után munkához jusson.
Dosztojevszkij Félkegyelműje lenne az első könyv, amit az új fotelemben elolvasnék, miután befejeztem a Fecsegő csecsebecséket. Erről hallott már? Á, biztos nem, a hangja alapján maga túl fiatal!
– Már ennyi az idő? – kiáltott fel. A táskájához rohant és látványosan szedelőzködni kezdett. – Várnak a fiam iskolájában. Ugye nem gond, ha neked kell bezárnod, drága Icukám? – kérdezte. Igazából nem várt választ.
Egy alacsony termetű, festett szőke, ijesztő tetovált szemöldökkel – látszott rajta, hogy Beának hívják –, csapnivaló sorozatszínészként gesztikulált. Istennek ismerős volt ez a Bea, több videójegyeztben feltűnt már, vérprofi kakukk volt. Családok romjai kísérték az útját.
Szeretettel várunk mindenkit a könyvbemutatón 2022. április 12-én este 6 órától Budapesten az Átriumban a Margit körúton.
