Tóth-Hencz Edit: Mint üveggolyót
Az érkezés sem volt egyszerű, elnyelt a Tiszai pályaudvar mocska, még ha szemetet nem is láttál a földön. Szokatlan volt, hogy nem érezted a Balaton illatát az állomáson.
Month: August 2022
Bankó-Erdősi Viktória: Törpilla
– Az a rohadt traktor mindig elromlik! Igényelni kellene a támogatást a hivatalból egy újra!
– Köllene – meríti Papa a tojásleves pirospaprikás tavába az öblös alumíniumkanalat. – Nem értek én ahhó, írástudó ember vóna jó hozzá.
Pölös-Marton Zsófia: A 103-as szoba
Elindul a felvétel. Nem olyan, mint egy film, sajnos. Inkább, mint az élet. A tetejébe a miénk.
Ságh Beáta: Véletlenek
A gyönyörű tujái tövében széthányva hevernek a kávéfőzők, üres üvegek, egy vasalódeszka, valamint egy fényképalbum, közvetlenül a rózsaszín vibrátor mellett. Dr. Lipowsky elrettenve rohan vissza a házba. Azonnal kikeresi a hulladékgazdálkodási vállalat ügyfélszolgálatának számát.
Csúcs Krisztina: What a Wonderful World
A gömbölyű körmök elfehérednek, ahogy a nehéz fülek kiszorítják a vért az ujjak végéből. – Hát ezt hogy hoztad el idáig? Nehezebb, mint te – mondja apu, miközben hangosan nevet.
Birovits Zsuzsanna: Az a jó a fájdalomban, hogy elmúlik
Kérem, maradjon mozdulatlan! A rezidens kolléga fogja beadni az érzéstelenítőt, gyakorolnia kell. Rendben?
Wölfl-Molnár Eszter: Szelfi a vonaton
Ha aznap Lacika édesanyja nem veszi észre a franciaágy alatt heverő fél pár fülbevalót, akkor a nyaki ere nem kezd úgy lüktetni, mint egy fuldokló gyík, és nem gondolkodik azon, honnan olyan ismerős az az ékszer, ezért észreveszi Lacika kisírt szemét, és megkérdezi a fiától, hogy mi történt az iskolában.
Bali Anikó: Porceláncsésze a szélben
– Hé, Johnny, ez még Magyarország? – kérdezi Irina göcsörtös angolján, a lány hangja visszahúzza őt az álomból.
Balogh-Kunst Nóra: Tisztára
Még mindig emlékszik a napolajjal kevert füstös izzadtság illatára. Most is érzi az ujjaiban a feszült remegést, ahogy lerántotta a férfi pólóját és körmeit belevájta a férfi hátába.
Háló Zita Éva: A Szivárványhíd két oldalán
Latolgatták, vigyék-e be a fővárosi ügyeletre, de elvetették, mivel ez felesleges kínzásnak tűnt. Holnap majd ellátja a saját orvosa. A kutya valamelyest nyugodtabb lett, de inni változatlanul nem akart, és ha a fejét megemelte, újrakezdődött az erős lihegés.
Csajkovszky Krisztina: Szabadság
– Nagypapa, mi az a fürdőszoba? – kíváncsiskodik a kislány, aki elképzelni sem tudja, hogy ki az a megveszekedett, aki a konyhában a sparhelt melletti mosdótálat külön szobába rakja.
Istók Vera: Lepkék
Behunytam a szemem és álmodtam, közben mozgatták testemet, a hátamról a bőr lesúrlódott, ahogy a padlóhoz nyomtak. Megint jött egy, nem számoltam, hányadik, nem is voltam ott, csak a testem, én már elszálltam messze.
Kovács Helga: Csokoládétorta vaníliafagylalttal
Dalma tegnap este hat óta csak négy pohár citromos vizet ivott. Már elég éhes volt. A habos édességek kávézót átjáró illata és csábító látványa sem segített.
Pásztor Andrea: Igazi
Sajnálom Julit, de szánom is. Még egy esküvőn sem tudja elengedni a sértettségét. A felmentősereg nem érkezik.
L. Ambrus Éva: Nátu sámollágév
Janka, játsszuk azt, hogy a gonosz óriás megparancsolja a felhőknek, hogy romboljanak; legyen vihar és a szél forgassa össze a gyíkokat, hasra, hátra és bumm, bumm egytől egyig haljanak meg mind!
Szücs Dániel: Railjet 745
Anyát többször megcsalta apa a jóval fiatalabb munkatársnőivel, amíg végül le nem bukott. Én és az öcsém, Marcus, akkor még kicsik voltunk. Igaz, átéltük a veszekedést, a csapkodást, de csak jóval később értettük meg, mivel bántotta meg apa anyát.
Szécsi Kati: Az eltemetett én és a ló (2. rész)
Nem kelthettem túl nagy bizalmat azzal, hogy amikor mellém értek, épp kétségbeesetten csöngetve vártam, hogy a házmester felébredjen, és végre biztonságban érezhessem magam az otthonomban. Jó estét! Személyi igazolványt kérek! – csapott le rám a rend őre.
Bankó-Erdősi Viktória: A változás szele
Megvettem a zsebpénzemből a legnagyobb aranyszínű, bizsu karika fülbevalót, és egy szétszaggatott lepedő-csíkot kötöttem a hosszú, barna hajamba pántnak, ahogy a vasárnap délutáni Disney sorozat egyik szereplőjétől láttam.
“Ha te el tudsz így fogadni, én is elfogadom magam!” – Erdődi-Juhász Ágnes a Túléltem c. antológiáról
A kötet szerkesztőjének határtalanul szubjektív és szenvedélyesen elfogulatlan könyvajánlója.