Szalai Panni: Szegény Loztor József lovai
Apámat akkor láttam először sírni, amikor elvitték a feketéket. Állt az udvaron, és folytak munkásarcán a könnyek. Társai kétfelől kerülték a csatakos, csupasz hátukkal, zabot sem kaptak még, sunnyogtak, kapdostak, az egyik füléről lassan lehullott a sörényébe gabalyodott, ottfelejtett pántlika
