novella

Németh Márta: A bögre

Mi lesz ezekből a kislányokból? – kérdezgette rendszeresen. Egy rántottát nem tudnak megsütni! Nincs bennük semmi kötelességtudat! Folyton viháncolnak, mint akiknek nincs ki a négy kerekük!

novella

Lovass Adél: Hógömb

Nézd, idefigyelj! Kimegyek pizsamába’, köntösbe’, mert csak be kén’ fűteni reggel, megyek hátra a kazánhoz, oszt ezek a rossz térgyeim már nem úgy szolgálnak ám, mint annak idején, megyek, oszt nem bírok lépni, aztán meg lépnék, de csak úgy csúszik a betony, hisz csak esik, meg esik az a nyavalyás hó.

novella

Ságh Beáta: Honnan jössz?

Az eladónő sokat sejtetően néz rám Lilla feje felett. Jaj, meddig tudja még emelni a szemöldökét ez a nő? Ne menjünk most jobban a témába, udvariasan visszamosolygok, és gyorsan a ketrecekre, almokra és tápokra terelem a szót. Az eladónő három tengerimalacot mutat. – Alig három hónaposak, még gyerekek, sokat fognak nőni néhány hét alatt, és amúgy is sokat kell még fejlődniük – nyomja meg a szót, mintha nehéz leckét próbálna a fejembe tömni, közben ismét jelentőségteljes pillantásokkal bombáz.

novella

Nowanda: Hóvirágok háborúja

Persze tudom, hogy a férfi a fej, a nő a nyak, és a nyak oda fordítja a fejet, ahová akarja, blablabla! És ez rendben is van, ok. De ahhoz, hogy a családunk erős legyen, hovatovább a Veledy dinasztia erős legyen, ahhoz kellenek stabil alapkövek.

novella

Lovass Adél: Cukor és szalma

Édesanyám sokat bosszankodhatott miattunk, de bölcs parasztasszonyi eszével belátta, hogy ilyen a gyermeki természet. Megpróbálta a maga felállított szabályokat úgy betartatni velünk, hogy abból tisztességet és becsületet tanulhassunk.

novella

Pecasz Leskó Éva: Ébredés után

Naná, hogy gondolok rátok, egész nap. Még ma is működik a játékos párbeszédünk, mosolygok magamban. Évekkel ezelőtt találtuk ki, amikor kiskamaszként ciki volt kimondaniuk, hogy „szeretlek”. Már nem érzik úgy, hogy ciki. Kimondják.