
Török Bori: Még mindig nem a vége
Nagyon szerettem volna meghalni, hogy reggel ne kelljen felébredni és rájönni, hogy ez az egész tényleg megtörtént, de a halál, csak úgy, mint az álom, távol maradt, így nem lett volna miből felébredni. Helyette megállíthatatlan folyamként ömlöttek a könnyeim még akkor is, mikor te már rég aludtál, és még akkor is, mikor reggel fél hétkor megszólalt az ébresztőd, felkeltél, kimentél megmosdani és reggelizni.