trauma/írás

Török Bori: Még mindig nem a vége

Nagyon szerettem volna meghalni, hogy reggel ne kelljen felébredni és rájönni, hogy ez az egész tényleg megtörtént, de a halál, csak úgy, mint az álom, távol maradt, így nem lett volna miből felébredni. Helyette megállíthatatlan folyamként ömlöttek a könnyeim még akkor is, mikor te már rég aludtál, és még akkor is, mikor reggel fél hétkor megszólalt az ébresztőd, felkeltél, kimentél megmosdani és reggelizni.

trauma/írás

Török Bori: Sárga

A hátsó ülésén gyerekek ültek és nevetve mutogattak a szennyes, szürke vízben gázoló mezítelen lábakra, ám Anna mit sem törődve velük igyekezett minél hamarabb a szemközti, harmadik emeleti kis lakása felé, miközben meleg törölközők lebegtek a szemei előtt.

trauma/írás

Török Bori: Vér

Egy rohadt éve, magányos vagyok, a pasim 3 hónapja alig ér hozzám, ebből 2 hónapja folyamatosan ömlik belőlem a vér, száz kilósra híztam, egész nap otthon ülök, mert home office-ban dolgozom, vállalkozóként véresre keresem magam (na ja…), a pénzt terápiára, személyi edzőre és istentelenül sok kajára, meg egyre nagyobb méretű bugyikra költöm, és cigire, amit titokban szívok el az erkélyen.

trauma/írás

Török Bori: Foodforsoul

Másfél éve vagyunk együtt, de egyszer se mondta, hogy szép, vagy csinos lennék. Egy szaros bók se hagyta el a száját soha. Régen mennyi csinos ruhám volt! Most felvenni se tudnám egyiket se: nincs hova, nincs mire.

trauma/írás

Török Bori: Szagok és illatok

Visszabújok melléd az ágyba. Az oldaladon fekszel, nézem, ahogy alszol. Végtelenül békés vagy álmodban is. Még akkor is ilyennek látlak, mikor úgy horkolsz, mint egy traktor. A karjaid keresztben. Nem tudom eldönteni, hogy öleled magad, vagy elzárkózol tőlem.