novella

Samu Enikő: Ezt a gombócot le kell nyelni

Ahogy visszaránt a valóság, kinyitom a szemem, és arcon csap a hideg. Lábaim alatt a végtelen hó, magas fenyőkkel tarkítva. Nézem a lécemet. Leemelem a tartóról, és élvezem a súlyát. Ringatom kicsit, aztán visszateszem. A síelőket bámulom, ahogy kanyargós mintákat rajzolnak a hóba, mint egy villa a kemény tejszínhab tetején. A 6. napon már több overál is ismerős.