Tag: Szép Csenge

Emlékszem az openoffice kijózanító neonfényére, az üres poharak érintetlen halmára a hetediken. Emlékszem a női mosdó ajtaját díszítő táblára, az “árulkodó” nedves cseppeket kérem távolítsa el a wc deszkáról.

Pedig én jó kislány voltam. Ha anyám séta közben megszorította a kezem, tudtam, hogy hangosan illik köszönni a szembejövő idegennek.

A szülés után örült, hogy férje nem erőlteti a szexet, hogy türelmesen vár, amíg ő kicsit összeszedi magát. Akkor érezte meg először a gondokat, mikor többszöri próbálkozás ellenére is elutasítást kapott.

A nagymamám szomszédságában lakott Kálmán bácsi. Kálmán bácsi udvarát egy vékony drótkerítés választotta el a miénktől.

– A pofám leszakad tőled, Zoli. – A szőke haja rázkódik a gömbölyű vállán, törékenynek tűnő kézfejével megtámaszkodik a konyhasziget másik oldalán. – Te most komolyan kérdőre vonsz, mert mással voltam?

 – Emlékszem, csak apád lehetett annyira hülye, hogy ebben az istenverte melegben tüzet gyújtson.
Elmosolyodtam. Nem tudom, hogy pontosan micsodán. Apám emlékén, ahogy átizzadt alsóban gallyakat gyűjt a kertben, vagy magunkon, ahogy őt nézve, fürdőruhában állva, hangosan röhögünk.