novellapályázat 2022

Pál Monika: Sára sál

Ádám lazaságba burkolta depresszióját. Mindig bevált. Amit az emberek félmosolynak hittek, az szívós munkával ledolgozott szomorúság volt. Férfi létére nem viselhetett kicsattanóan impozáns rúzst, agyonbodorított hajat, rikító felsőt, amely a külvilág felé álcaként küldött hamis jelet, kompenzálva a belülről megélt feketeséget.

novella

Berill Shero: Szerelmem, Péter

Aznap, miután végeztem a szemlélődéssel, olyannyira belefeledkeztem a könyvembe, hogy már csak azt vettem észre, nem ettem egy falatot se, de muszáj volt visszamennem az irodába. Gondosan lesimítottam a virágmintás szoknyámat, a táskába süllyesztettem a könyvet és elindultam. Ekkor akadt meg a szemem a fekete KTM-en.

novella

Bankó-Erdősi Viktória: Kuni Gunda, a svábbogár

A fehér paplan redői havas hegyekként meredeztek körülötte, felszaladt az egyik csúcsra. Körbekémlelt. A felnyitott laptop mellett állt a sörhabfoltos pohár és mellette a doboz, a beleszáradt ételmaradékkal. Nem kísérte gondolat a cselekedetet, villámgyorsan ott termett, mohón evett, már egy apró morzsától boldognak érezte magát.

novella

Claire Devos: Összegondolt élet

Hiába volt minden meleg barackszínre festve, hiába borították a falat a mosolygós, színes köpenyes orvosok biztató képei, még itt is áthatott mindent a fertőtlenítőszerek összetéveszthetetlen kórház szaga, amitől azonnal rosszul lett, amint belépett a fotocellás ajtón.

novella

Karig Luca Sára: Veritas omnia vincit

Beugrik egy emlék, ahogy Prof. Dr. Sárközy Endre, korábbi jogszociológia és büntetőjog professzorom magyaráz a nagy előadóteremben.
“A leszakadó településeken, szegregátumokban semmilyen mértékben sem tolerálhatóak a nem jogszerű elemek, hiszen az integráció alapja a jogkövető magatartás. ”

novella

Fehér Szilvia: A pincében

A délelőtt gyorsan elszaladt. A hó olvadni kezdett, bár az úton, ahol a tankok éjszaka lejárták, vastag jégréteg fagyott a nyomokra. A pincében mindenki végezte a maga teendőjét. A síró baba elhallgatott, mert anyja megszoptatta a pár kortynyi tejéből, majd elaltatta.

novellapályázat 2022

Öskü Helga: A fogadás

Utoljára 9 éve lélegezhetett szabadon, mielőtt beütött a járvány – éjjelente rendes könnyekkel sírja vissza azokat az időket – és elkezdődött a kötelező maszkviselés. Az azóta eltelt években elveszített mindenkit, aki számára fontos volt és azokat is, akik sosem voltak azok, ám hiányukat most égetőbbnek érezte, mint saját férje egykori hirtelen halálát.

tárca

Kováts Kata: És én csak mentem, mentettem…

Reggel hétkor még semmi hírem Ukrajnából, így megkérem Sylvaint, lépjen velük kapcsolatba, mert nem tudok vezetés közben írni. Kiderül, hogy Olgáék busza már Záhonynál van, a határ ukrán oldalán. Busz? Eddig autóról volt szó, de mindegy. Üzenem, hogy jöjjenek át és térjenek be egy szállásra pihenni, aztán keressenek vonatot Pestre. Ingyen van. 

novella

Fokvári Dóra: A váró

Szemben velem, egy idősebb nő görcsösen szorongatja a leletekkel teli vaskos, kék dossziéját. Biztos lombikos, ugrik be elsőre. Nekem is pont ilyen, Háború és béke vastagságú papírkötegem volt, amit mint a Szentírást, hordoztam magammal vizsgálatról vizsgálatra.

novella

Koskovics Éva: Kit ölel a fát ölelő ember?

Mesébe illő a Kínából menekülő férfi egyik lányának, Miminek a története, aki praktikusan gondolkodó mérnök létére olyan örökséget őrizget az apjától és annak családjától, amelyről nem tudjuk, hogy valami csodaszer, vagy egy olyan mélységekbe lenyúló spirituális gyökérzet, amely fogva tartja, amely nem engedi, hogy szabadon dönthessen bármiről. Transzgenerációs teher, vagy egy régmúltból jövő üzenet, misztikus örökség?