Kelemen Ágnes: Csak egy tánc
A harmadik pohár után kivonultunk a mosdóba sminket igazítani. Még a mojitó idézte révületben vergődtem, megfigyeltem a tükörben a merev arcvonásaimat.
Month: January 2022
Králik Emese: Bolygó, ahol a szív lakik
Szeretem nézni a szemközti falon a menyasszonyt. Én leszek a legügyesebb, fogadom meg a fotónak, hetekig magolom az anyák napi verset. Ő a leghátsó sorba ül le, a pillantásától elvesznek a verssorok a fejemben.
Kovács Kriszta: Adél
– Volt egy fehér Skodánk. Gyakran jártunk vele. Márti minden úton Tanita Tikaram számokat hallgatott. Olyan hangja volt annak a nőnek, mint itt, az otthon udvarán álló rezgő nyárfáknak. Borús zöngéjű.
Havas Juli: Momo
Rosa mama egyik tiszta pillanatában elhívta Hamil urat megbeszélni a továbbtanulásomat, Hamil úr pedig elhozta az unokáját, Abdult, aki hivatalosan kifutófiú, nem hivatalosan hekker, de erről nem szabad beszélni senkinek.
Tatai Lajos: Elmegyek én, el én
A háború után visszajöttem Munkácsra. Harmincegy kiló voltam. Nagyon szép város a miénk, a központban a zsinagóga és a rituális fürdő. A Mlynská utcában laktunk, oda jártam iskolába az osztálytársaimmal. Közel az orosz határ, lánykoromban a magyar beszéd már kikopott a környékünkön, ruszinul tudtunk.
Csajkovszky Krisztina: Titok
Anna ötven évvel később belép az apró panellakás hálószobájába. Könyvekkel rakta körbe a franciaágy fölött a falat, hogy soha ne érezze magát egyedül. Hogy amikor lopakodik a hajnal, Márquez melegedjék fel először, déltájban Thomas Mann gerincét csiklandozza a napsugár. Anna csak beesik az ágyba, tőle aztán most fázhat Kundera és reszkethet Ady a ködben.
Lovass Adél: Feltört emlék, elevenembe vágott
Réti Atilla: Postagalamb-nász
Egy hófehér tollú, kecses röptű nősténygalamb egészen közel szállt Alexhez. Turbékolt valamit neki, majd a következő percben a két csapat újra kettévált. Az idegenek raja magával sodorta Alexet dél felé. Talán az Alex begyében rejtőzködő láthatatlan mágnes zavarodott meg?
Leszkovszki Máté: fej nélküli apó
A Tata soha nem szólított a rendes nevemen. Néha Kolléga voltam, néha Pepike, esetleg Palika, de soha nem Zoltán, vagy Zoli. Ez egyáltalán nem zavart, sőt azt hittem, hogy ez így természetes, és a többi ismerősömet sem szólítják otthon a nevén.
Ságh Beáta: Epilepszia
A férfi szürke tekintete feneketlen kút, nem látni, van-e még a mélyén valami éltető erő. Szeme fehérje véreres, ernyedt szemhéja súlyos pajzsként ereszkedik a világ tolakodása elé.
Szegőfi Ákos: A szélhámos megbízása
A Vak Ember ballonkabátot és fekete szemüveget viselt, arca, talán a szemüveg miatt, szinte ünnepélyesnek tűnt. Hubert eltöprengett: vajon nem kellene Teiresziásznak szólítani?
Árvai M. Tekla: Mindenki titka
Tavasszal bejöttek az oroszok, a faluba is. Azt tették itt is a háborúban győztes katonák, amit mindenhol és mindenkor a történelem tanúsága szerint. Zabráltak és nőket erőszakoltak meg.
Mile Judit: 46 éves nő anyát keres
Már nem tudni, melyik volt az a pillanat, mikor Liza gyámoltalan kiscicából tűzokádó sárkánnyá változott. Talán mikor a férfi azt bizonygatta, hogy higgye el, valójában apakomplexusa van, és Lizára ráférne egy rendes elfenekelés.
Zeck Julianna: Örökké
Én még csak most kapkodom össze a darabjaimat. Emlékfoszlányok vesznek körül, mintha egy széttépett könyv lapjai hevernének körülöttem a földön. Sírás kerülget. Nem az leszek többé, aki voltam.
Uncategorized
Balogh-Kunst Nóra: Visszahoztam
Pé apukája hunyorogva néz rám, mintha kisebb felbontásban valahogy jobban kivehető lennék. A felismerés aztán neki is mosolyként ül ki az arcára. Baszki, most jut csak eszembe, hogy mindig milyen aranyosak voltak velem Pé szülei.
Havas Juli: Női beszélgetések
A férje közismerten zsugori, még előle is eldugja a pénzüket, azt is, amit ő keresett meg, vagyis nem tartja valószínűnek, hogy támogatná ezt a kis nőt. Megvárta, amíg a pincérnő kitette az asztalra a két kávét és a vizeket, utána kérdezett rá. Mégis fizet magának? Ajándékot ad? Előlépteti? A lány bőrén, mint valami kórság, vörös foltok jelentek meg. Most mi a baj, valami rosszat mondott?
Nowanda: Szaggatás
Olyan, mintha betéptél volna, és már túl hosszú ideje tartana a trip, de nem bírsz kijózanodni, pedig már szeretnél egyenesen gondolkodni. Annyira unod önmagad.
Králik Emese: Mese a hegyek közül
Megszerették a falubeliek a bolondériáit is. Megszokták, hogy beszélgetett az állatokkal, mert hitte, hogy azoknak is lelkük van; hogy a szőlőben csakis a nagyapjától örökölt fehér kalapban dolgozott; hogy imát mormolt és keresztet vetett, mielőtt elmetszette az ebédre szánt csirke nyakát; hogy szenteste előtt, bármilyen csikorgó is volt az idő, sosem gyújtott be a házban.
Csúcs Krisztina: Tíz év, azaz most múlik pontosan
Ez lesz az első önálló karácsonyom, és nagyon izgatott vagyok. Májusban esküdtünk és utána költöztünk el az albérletbe. Boldog voltam az új felnőtt életünktől. Azanyu azt mondta, hogy vagy náluk töltjük a szentestét vagy ők fogják nálunk. A férjem azt akarta, hogy ketten legyünk, de meggyőztem.