novella

Kovács Kriszta: Adél

– Volt egy fehér Skodánk. Gyakran jártunk vele. Márti minden úton Tanita Tikaram számokat hallgatott. Olyan hangja volt annak a nőnek, mint itt, az otthon udvarán álló rezgő nyárfáknak. Borús zöngéjű.

novella

Havas Juli: Momo

Rosa mama egyik tiszta pillanatában elhívta Hamil urat megbeszélni a továbbtanulásomat, Hamil úr pedig elhozta az unokáját, Abdult, aki hivatalosan kifutófiú, nem hivatalosan hekker, de erről nem szabad beszélni senkinek.

novella

Tatai Lajos: Elmegyek én, el én

A háború után visszajöttem Munkácsra. Harmincegy kiló voltam. Nagyon szép város a miénk, a központban a zsinagóga és a rituális fürdő. A Mlynská utcában laktunk, oda jártam iskolába az osztálytársaimmal. Közel az orosz határ, lánykoromban a magyar beszéd már kikopott a környékünkön, ruszinul tudtunk.

novella

Csajkovszky Krisztina: Titok

Anna ötven évvel később belép az apró panellakás hálószobájába. Könyvekkel rakta körbe a franciaágy fölött a falat, hogy soha ne érezze magát egyedül. Hogy amikor lopakodik a hajnal, Márquez melegedjék fel először, déltájban Thomas Mann gerincét csiklandozza a napsugár. Anna csak beesik az ágyba, tőle aztán most fázhat Kundera és reszkethet Ady a ködben.

novella

Réti Atilla: Postagalamb-nász

Egy hófehér tollú, kecses röptű nősténygalamb egészen közel szállt Alexhez. Turbékolt valamit neki, majd a következő percben a két csapat újra kettévált. Az idegenek raja magával sodorta Alexet dél felé. Talán az Alex begyében rejtőzködő láthatatlan mágnes zavarodott meg?

novella

Leszkovszki Máté: fej nélküli apó

A Tata soha nem szólított a rendes nevemen. Néha Kolléga voltam, néha Pepike, esetleg Palika, de soha nem Zoltán, vagy Zoli. Ez egyáltalán nem zavart, sőt azt hittem, hogy ez így természetes, és a többi ismerősömet sem szólítják otthon a nevén.

novella

Zeck Julianna: Örökké

Én még csak most kapkodom össze a darabjaimat. Emlékfoszlányok vesznek körül, mintha egy széttépett könyv lapjai hevernének körülöttem a földön. Sírás kerülget. Nem az leszek többé, aki voltam.

novella

Havas Juli: Női beszélgetések

A férje közismerten zsugori, még előle is eldugja a pénzüket, azt is, amit ő keresett meg, vagyis nem tartja valószínűnek, hogy támogatná ezt a kis nőt. Megvárta, amíg a pincérnő kitette az asztalra a két kávét és a vizeket, utána kérdezett rá. Mégis fizet magának? Ajándékot ad? Előlépteti? A lány bőrén, mint valami kórság, vörös foltok jelentek meg. Most mi a baj, valami rosszat mondott?

novella

Králik Emese: Mese a hegyek közül

Megszerették a falubeliek a bolondériáit is. Megszokták, hogy beszélgetett az állatokkal, mert hitte, hogy azoknak is lelkük van; hogy a szőlőben csakis a nagyapjától örökölt fehér kalapban dolgozott; hogy imát mormolt és keresztet vetett, mielőtt elmetszette az ebédre szánt csirke nyakát; hogy szenteste előtt, bármilyen csikorgó is volt az idő, sosem gyújtott be a házban.

novella

Csúcs Krisztina: Tíz év, azaz most múlik pontosan

Ez lesz az első önálló karácsonyom, és nagyon izgatott vagyok. Májusban esküdtünk és utána költöztünk el az albérletbe. Boldog voltam az új felnőtt életünktől. Azanyu azt mondta, hogy vagy náluk töltjük a szentestét vagy ők fogják nálunk. A férjem azt akarta, hogy ketten legyünk, de meggyőztem.