Tag: Horváth Marianna

Némán állok a téren, felemelt fejjel, és tüntetek. Tüntetek azokért, akik sikolya bennük maradt, akik még mindig egyedül ölelik magukat bánatukban, akik még mindig azzal küzdenek, hogy ők tehetnek arról, ami velük történt, ahová születtek vagy amilyennek születtek…

– Mi történik itt Izácska? Miért van így össze-vissza az ágynemű? Miért nem nézel rám?- kezeimmel a füle mögé helyeztem a puha fürtöket, ahogy közelebb hajoltam hozzá. Megfogtam az állát és magam felé fordítottam a kis maszatos, piros foltokban dúskáló arcocskát.