Tag: Borsós Jolka

Ez a három maradt meg – mondogatta magában sokszor az asszony –, most már nagyobbacskák is, a legidősebbik férjhez akarna menni, de senki nem maradt a faluban, aki tetszene neki. Meg aztán nem is kapós, alig tudna vinni valamit hazulról.

A piac felé kitartóan vonultak a bevásárlókocsi-haderők, puhán húzták őket a lyukacsos műbőr talpbetétekhez tapadó, megfáradt lúdtalpak. Visszafelé is áramlott a tömeg, remegtek a kosarak a tölteni valótól, a nátrium-glutamátos, kilogrammos kiszerelésű ételízesítőtől, a BL-55 típusú liszttől, meg a B-minőségű rizstől.

Sikongatva hátráltunk, olyan sietősen, hogy Dokival egymás lábába gabalyodva zuhantunk a perzselő betonra. Szúró fájdalom áradt a könyökömből – azonnal tudtam, hogy lehorzsoltam a bőrt. A Doki térdébe fúródott apró, szürkéskék kavicsok mellett is vér szivárgott.

Pár nap híján egyszerre szakadt el a térdszalagunk. Neki az edzésen, úgy mondta, kitörés közben. Én csak elestem a buszon, miközben a hosszú fémkígyóként tekergő Ikarusz csuklójában egyensúlyoztam.