novella

Koskovics Éva: Kötött pálya

Csak rá kell ezekre nézni. Mind lúzerek. Ez a csaj is, milyen szánalmas már! Látszik, hogy tök frusztrált. A másnapos sminkmaradék rajta, meg ezek a rongyok… semmi stílus, gagyi az egész úgy, ahogy van. Nyomok egy kis Bruno Mars-ot, tőle mindig jobban érzem magam.

novella

Koskovics Éva: M3

Az utolsó miskolci kórházas sztorinál már biztos volt benne, hogy nagyobb a baj. Persze megint a belgyógyászatra vitték az anyját, hisz mi más lehet a baj, ha valaki lefogy 25 kilót pár hónap alatt? Szegényt megint tükrözgették, alul-felül, de minden negatív volt.

novella

Koskovics Éva: Mád, 1940. január 16.

Napok óta ítéletidő van. Azt mondják az öregek, ilyen nagy télre még ők se emlékeznek, mint amekkora ez az idei, negyvenes január. Nem elég nekünk, hogy hadakoznak, hogy ijesztgetnek minket ezzel a háborúval már megint, épphogy elfelejtenénk azt a másikat, már megint egymásnak kell menni. Ki érti meg ezt, mért van erre szükség?