a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Mesébe illő a Kínából menekülő férfi egyik lányának, Miminek a története, aki praktikusan gondolkodó mérnök létére olyan örökséget őrizget az apjától és annak családjától, amelyről nem tudjuk, hogy valami csodaszer, vagy egy olyan mélységekbe lenyúló spirituális gyökérzet, amely fogva tartja, amely nem engedi, hogy szabadon dönthessen bármiről. Transzgenerációs teher, vagy egy régmúltból jövő üzenet, misztikus örökség?
Az a helyes fiatalember, a Gábor, még azt is elmondta, hogy amióta nincs munkája, a barátnője is szakított vele és most ki kell költöznie az albérletből, mert nem tudja egyedül fizetni.
A kortársak között mindig van egy összetartozás érzés. Ha ráadásul még nők is mindketten, továbbá Péterfy-ék közegében tanulják, élik át ezt a szeretett, vágyott, izgalmas kalandot, az írást, akkor ez még erősebb.
Csak rá kell ezekre nézni. Mind lúzerek. Ez a csaj is, milyen szánalmas már! Látszik, hogy tök frusztrált. A másnapos sminkmaradék rajta, meg ezek a rongyok… semmi stílus, gagyi az egész úgy, ahogy van. Nyomok egy kis Bruno Mars-ot, tőle mindig jobban érzem magam.
A világvégi hangulat biztos abból is jön, hogy elhagysz egy várost, jössz ezen a tökéletes aszfaltúton, és nincs semmi, de semmi forgalom, legfeljebb egy-egy biciklis.
Az őszi napsütés erősen próbálkozik áttörni a platán levelein, sikerül is neki, időnként fel kell tenni a napszemüveget. Egyébként is előnyös már ebben a korban.
A jegyellenőrzés még este lezajlott. Reggel a határellenőrzésre ébredtek. A határőrök csak annyit mondtak, ’passport’. Zoliban hirtelen megfagyott a vér.
Aztán azt mondta, olyan csodálatos kék szemeim vannak, amilyeneket ő még soha nem látott. Megkérdezte, mit szólnék, ha Miss Blue Eyes-nak hívna engem, nem venném-e tolakodásnak.
Az utolsó miskolci kórházas sztorinál már biztos volt benne, hogy nagyobb a baj. Persze megint a belgyógyászatra vitték az anyját, hisz mi más lehet a baj, ha valaki lefogy 25 kilót pár hónap alatt? Szegényt megint tükrözgették, alul-felül, de minden negatív volt.
Mikor perzselték a disznót, megjelent a Kádár azzal a másik két szemét emberrel és azt mondták, feketevágás van, és ez bűntett. Elvitték az egész disznót. Apámat akarták lecsukni, de látták, hogy odavan az Öreg, így anyámat vitték be.
Napok óta ítéletidő van. Azt mondják az öregek, ilyen nagy télre még ők se emlékeznek, mint amekkora ez az idei, negyvenes január. Nem elég nekünk, hogy hadakoznak, hogy ijesztgetnek minket ezzel a háborúval már megint, épphogy elfelejtenénk azt a másikat, már megint egymásnak kell menni. Ki érti meg ezt, mért van erre szükség?