novella

Istók Vera: Szép őszi nap

– Ne haragudjon, hogy zavarom, Ön Nagy Béla nője? – sírós női hang szólt a telefonba. – Mondja, hogy nem! Kiss Ilona vagyok.
– Csak voltam – nyugodt volt a hangom, még nem tudtam, mi vár rám.

novella

Istók Vera: Lepkék

Behunytam a szemem és álmodtam, közben mozgatták testemet, a hátamról a bőr lesúrlódott, ahogy a padlóhoz nyomtak. Megint jött egy, nem számoltam, hányadik, nem is voltam ott, csak a testem, én már elszálltam messze.

trauma/írás

Istók Vera: Síeltem

Elmentünk a táborba, meleg volt a szálláson, velem annyit foglalkoztak, hogy megmutatták, mi az a hóeke, aztán mehettem síelni magam. Mentem, mondták, ott a fekete pálya, az való kezdőknek, viccelődni akartak, én meg nem tudtam, ez mit jelent. Odamentem, mély szakadék, elindultam, kiabáltam szlovákul, hogy pozor, veszély, merthogy nem tudok síelni és párhuzamos léccel száguldoztam, ha úgy éreztem, nagyon felgyorsultam, akkor valami hóeke jellegű megoldással eldőltem.

trauma/írás

Istók Vera: Hát igen

Anyám aztán nagyon  felszívta magát, hogy én ennyire semmirekellő vagyok, nekem esett 13 éves koromban, kutyaszíjjal megint, hogy kötelező evezni járnom, ő is evezős volt, pedig én lementem kosarazni, hogy legyen békesség, de úgy intéztem, hogy kirúgjanak, s akkor nincs probléma, nem hazudozom, higgye már el, hogy nem vagyok tehetséges sportoló.

trauma/írás

Istók Vera: A kórus

A kórus dalolt tovább, a tanítónőnek reszketett a térde, vajon mi történhetett, mi az, amit ő nem vett észre. Nagyon odafigyelt arra, hogy ne legyen hamis hang, és mégis az lehetett, lehet, hogy az elnök elvtársnak abszolút hallása van.