novella

Pompéry Judit: Gerd

Először a kutyát vettük észre. Kb. kéthónapos, ellenállhatatlanul szeretetreméltó, aranyos barna gombolyag. Bár leginkább farkaskutyára hasonlított, mégis valamilyen keverék. Bóklászott szemben velünk az álmos kis utca fényesre koptatott kövein.

A hónap témája

Kartali Zsuzsanna: Nasi (részlet)

A kutya nem ugatott. A bűz jellege is megváltozott, de ezt Béla a tomboló hidegnek tudta be. Belénk fagy a szar, ezekre meg ráhozzuk a kilakoltatást. Pedig a hajléktalanszállónál még ez is jobb. Jobb volt, amíg volt itt vezetékes víz, helyesbített magában, és már nem is csodálkozott a látványon, ami egy kinyílt ketrecajtó mögül tárult elébe.

Uncategorized

Fái Zsuzsa: Horogra akadva

A széttaposott kínai gumiklumpája olyan régi, hogy egyesek szerint, abban született. A járás már nem nagyon ment, ezért biciklire pattant a társaság, és letekert a Kis-Dunához. Már ez gyanús lehetett volna, mert a Laci akár milyen részeg, csakis a kisbuszával közlekedik.

novella

Sótonyi Gábor: Tivadar

Szűk volt a lift, és az erkély is, ami a lakásba vezetett. Egy pillanatra látták a fejük felett a sápadt, szürke holdat a csillagtalan égen gomolygó felhők között. Szűk volt az előszoba is, ahol a kabátjaikat letették, és egyetlen szó nélkül, vadul csókolózni kezdtek.

novella

Louisa Rise: Hátraarc

Hajnalban a vámnál kiszúrnak. Hova megyek? Kihez? Miért? Mióta van kishatárátlépőm? Állandó lakhely? – csapódnak egymásután a fejemhez a kérdések. Pörög az agyam, mikor, mit és hogyan válaszoljak? Milyen pózban, milyen arckifejezéssel?

pszichothriller

Lőrincz Éva: Vakító napfény – regényrészlet

Annak idején Londonban Bernie egyszer kiküldte egy bevándorlók lakta környékre riportot készíteni. Ott találkozott először a Balkánról származó emberekkel, horvátokkal, szerbekkel, bosnyákokkal, akik Jugoszlávia szétesése után menekültek Angliába. És persze ott ivott először törökösen főzött kávét is, amit azonnal megszeretett.

A hónap szerkesztői

Hlavay Richárd: Montoro – 5. rész

– El fogtok válni? – tette fel Anna az obligát kérdést, miután elmondta neki, hogy elköltözött otthonról, de meglepő módon nem volt benne sem szemrehányás, sem számonkérés, sem rémület. Egy huszonkét éves fiatal nő, majdnem tárgyilagos kérdése volt, információkérés, a miheztartás végett.

A hónap szerkesztői novella

Brenner Géza: Szomszédok

Azon a délutánon, nem sokkal azután, hogy hazajött, egyből elkezdte az üvöltözést. Hamarosan tárgyak repkedtek majd női sikoltás és csönd. Meghűlt bennem a vér. Nem sokkal utána kétségbeesett kopogtatás a kertkapumon. Kirohantam, ott állt a nő, zihálva, agyba -főbe verve, karján a legkisebb gyerekkel, mellette a két nagyobb.

A hónap szerkesztői

Pap Éva: Mielőtt lemegy a nap – 5. rész

Néhány nappal később a Latin híd melletti park sűrű lombú fái alatt sétáltunk Medával. Ő egy égszínkék ruhában, nyakában a piros gyöngysorral, amelyen néha megcsillant a napfény, én egy világos zakóban. Hajának illata és a csókja íze volt, amit addig ismertem belőle, és mindaz a kevés, amit a röpke néhány órányi találkozás alatt megtudhat az ember. Mindez egy cseppet sem elégített ki, ahogy az a korábbi forró álom sem, mert mohón mindent tudni akartam.