novella

Mármarosi András: Szabadságvágy

Lassan vánszorgott az idő, mintha mindene fájna. Kira alig várta, hogy vége legyen a délelőtti meetingeknek. Mikor dél körül megszólalt a csengő, rögtön érezte, hogy megéhezett. Odament a bejárati ajtóhoz, és megnyomta gombot. A falból kisiklott egy króm-acél panel, benne a megrendelt étellel. Marokkói citromos csirke. Finom volt, a fahéj, a mazsola és citrom íze keveredett a petrezselyemmel, de valahogy mégsem tudta most jobb kedvre deríteni. Mert ezt egy mediterrán teraszon szerette volna elfogyasztani, a tengerre néző kilátással – mérgelődött magában.

novella

Mármarosi András: Me too

Mi ez? Mint egy fuldokló, bukkanok fel a víz alól. Annyira eleven, hogy nem hiszem, hogy csak álom vagy rémálom lenne. Az őseim? Vagy én magam korábbi életemben? Vagy csak a kollektív tudattalan és a morfogenetikus mező játszik velem?

novella

Mármarosi András: Piarista

Mi nem vagyunk gazdagok, elég visszafogottan élünk. Nem szoktunk külföldre járni, csak néha Szlovákiába megyünk síelni. A síelést még katona koromban szerettem meg, elvittek Sopronba és hegyi felderítőnek képeztek ki.