Nieto Mercedes: Villanófények
Emlékszem, ahogy az augusztusi csillagok kötéllétrát dobtak nekem, amikor éjszaka kiszöktem az udvarra. Anyám fojtott hangját feloldotta a langyos szél.
Tag: Nieto Mercedes
Nieto Mercedes: Apró tüzek
Szenvedélyesen bizonygattam, hogy volt értelme az apám halála utáni években végzett kétségbeesett munkának, amikor, mint iszapvulkánból a sáros talajvíz, bugyogtak fel belőlem a törmelékes felismerések korábbi rossz választásaimról.
Nieto Mercedes: Sehol sem
Dél-afrikai tanfolyamaimat gondosan a magyar télre, vagyis a helyi nyárra szerveztem – soha ilyen tökéletes menekülést nem csaptam még korábban. És persze szerelmet sem találhattam volna az otthonomtól ennyire irracionálisan messze, ami emiatt a beteljesülés leghalványabb reményével sem kecsegtetett – így jár az, aki a világ másik végén tinderezik.
Ez megtörtént?
Az áprilisi szerkesztőcsapat a valóság és fikció kérdéseiről beszélget. Mennyi igaz abból, amit leírunk? Miért fontos ez az olvasónak? Mik a félelmeink az írásaink megjelenésekor? Hogyan kezeljük a kritikát? Miért írunk? Szó lesz traumaírásról, félelemről, belső késztetésről, szembenézésről és az írás adta boldogságról.
Nieto Mercedes: Szabadság
Néhány jelentéktelen dolog azért még az ő fejéből is kimegy, például hogy hogy hívták a nyugdíjasklub legutóbbi barcelonai kirándulásán a buszsofőrt, ezerkiláncszázhányban halt meg pontosan Rocío barátnőjének a fia, és hogy én például hány éves vagyok, meg hogy mivel is foglalkozom tulajdonképpen, ha nem újságírással, amivel már tizenöt éve nem, és egyáltalán, hogyhogy.
Nieto Mercedes: Katicabogár
M. amerikai volt, a Budapesten töltött évek alatt megtanult kicsit magyarul, de inkább angolul beszélgettünk. Volt ebben a választásban valami eltávolító és biztonságos, és azt gondoltam, nekem jó így. Vele a legintimebb helyzetek is súlytalanná fogalmazhatóknak tűntek, az érzelmek pedig veszélytelennek és elhallgathatónak. A felkavaró pillanatok pedig tulajdonképpen felejtésre voltak ítélve. Mint az előző éjszaka.