novella

Lovass Adél: Szabaccság

Miközben elkalandoztak a gondolataim, megtudtam a parttalan üzenetfolyamból, hogy karosszérialakatosként dolgozott öt évig a szakmában, meg hogy egy osztrák cégnél volt állása, műhelyvezető, vagy micsodaként, de az üzemet bezáratta a politika.

novella

Lovass Adél: Miért most?

Most, miközben kilép a mínusz 10 fokos hidegbe, vakító, szikrázó napsütés fogadja odakinn. Ettől még jobb lesz a kedve, kezd szűnni végre a reggeli émelygés. Beszívja a friss hó illatát. Az éjjel megint jókora utánpótlást kaptak belőle.

novella

Lovass Adél: Az első – azóta

Néztem a redőny csíkjait, melyek, mint fényből szőtt pókhálók fonták be a hálószobát. Falra vetődött színükből és rajzolatukból sejtettem, hogy odakinn süt a nap. Mégsem akartam kikelni az ágyból, semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy elmerüljek ebben a nyugodt és kellemesen pihent állapotban.