
Tag: Bali Anikó


Bali Anikó: Szabadság a hógömbben

Bali Anikó:Valentin napi üzenet
Bali Anikó: Festékpatron a zsákban
Juhú! Tetszenek az apró izzadtságcseppek a szája fölött. Egészen szép a szájformája. Kicsit keskenyebb, mint amit szeretek, de egészen szép. Kicsit hasonlít anyámra. Mégsem. Az illata is egészen más.

Bali Anikó: Amire emlékszem
Emlékszem egy zöld szemű fiúra, nyolcadikban a suli mögött megfogta a kezem, de elengedte, amikor befordultunk a gimnázium sarkán.

Bali Anikó: DNS
Ahogy most a tükörbe nézek, apám vonásait látom mélyülni az arcomon. Anyámnak igaza volt, ahogy a lányomnak, Jennifernek is: Amon Göth, a Krakkói-Paszlow zsidó tábor rettegett ezredesének vére ott csörgedezik az árják képzeletében kékre festett ereimben. Le sem tudnám tagadni, hogy a lánya vagyok.

Bali Anikó: Mézédes alma
Apuka almát tesz a sparhelt szélére, mert tudja, hogy ez a kedvenc édességem. Amíg lecseréljük a borogatást, a sárga almahús omlóssá olvad a fényes héj alatt.

Bali Anikó: A kakukkfióka
Ő az anyjával élt a faluvégen, egy régi parasztházban. Apja korán meghalt, rokonait nem ismerte. Amíg alsósok voltak, Zola gyakran megosztotta vele tízóraiját, iskola után pedig együtt tanultak. Lassan több időt töltött Zoláéknál, mint otthon. Tetszett neki a nagy gazdaság, az apát övező tisztelet, a gondos, szerető anya. Szívesen segített barátjának a házkörüli munkákban, de a kisebb-nagyobb csintalanságokban is benne volt. Egyszer majdnem leégették a szénás pajtát, amikor titokban újragyújtották a felnőttek által eldobott csikkeket. Egy másik alkalommal a traktort indították be a mezőn, és belehajtották a szomszéd présházba. Kamaszkorukra Zola a KISZ-ből átmentett ifjúsági klub vezéregyénisége lett. Az autók, motorok iránti rajongása még az idősebb fiúkban is elismerést keltett. Laca csendben követte barátját mindenhová, buzgón bólogatott, ha Zolának megerősítésre volt szüksége a lányok előtt. Neki esélye sem volt bekerülni a menő társaságba, csak Zolával jutott el a Balatonra, vagy a szomszéd falvak diszkóiba.

Csak azért is és örökre
Arcára kiültek a gondok. Ritkán mosolyodott el. Csak amikor felolvasta az írását vagy mesélte a történeteit, akkor vidult fel. Imádta, ha még kérdezgettük, és ez vagy amaz, miért és hogy volt.

Bali Anikó: Térkép a hátizsákban
Apámat havonta egyszer látogatom. Ő tavaly karácsonykor járt nálam utoljára. Az orvosa azt mondta, jót tenne, ha együtt ünnepelnénk. Nem válaszoltam. Amíg beszélt, véresre haraptam a számat.

Szeptember mottója – Bali Anikó verse Mics Ildikó előadásában

Bali Anikó: Balkán tál két személyre
Amikor 1995-ben véget ért a délszláv háború első szakasza, én hazajöttem. Elegem volt a fájdalmakból. Ráadásul anyám megbetegedett, mellette volt a helyem.

Bali Anikó: Születésnapomra
Élesen emlékszem a forradalom előtti augusztusi napra, péntek volt. Ott ültem a kávézóban, izgatottan vártam, hogy megérkezzen.

Bali Anikó: Kuszmák és szenderek
Akkoriban az életemet az esős és a száraz évszakok ritmusa határozta meg, ahogy mindenkiét a távoli, pusztában felejtett falunkban, ahol Vajákos nagyanyával éltem.

Bali Anikó: Név nélküli regisztráció
Valahová el kellene végre mennem. Talán egy olyan helyre, ahol csupa kisbetűvel írják a nevem. Nem mintha itt különösen nagybetűs volnék, de ott, senkinek sem számítana, ki vagyok. Először csak a kezdőbetűimet veszteném el, aztán a vezetéknevemet törölnék a köztudatból, végül azt is elfelejtenék, hogy valaha volt nevem. Valahová el kellene végre mennem. Talán egy […]

Bali Anikó: Visszatartott kártyák – Pákolicz Ildikó előadásában

Bali Anikó: Lomtalanítás
Egy foghíjas kerítés mögött két keverék kutya hever a járdán. Gyanakodva figyelem őket, de egyetlen vakkantással jelzik, ismernek, menjek csak tovább bátran, ők bizony velem nem törődnek ebben a veszett forróságban.

Bali Anikó: Visszatartott kártyák
Amikor két héttel ezelőtt elvittem Hannát az apjához, Miklós hamarosan felhívott, és egyszerűen közölte, hogy a lányunk egy ideig nála szeretne maradni, jobb lesz, ha egy darabig nem zavarom. Nem is értem, hogy képzelte, hogy szó nélkül beleegyezem.

Bali Anikó: Mint láncra vert farkas
– Mit akar tőlem, hagyjon békén! – üvöltöttem, de húsos tenyerét a számra tapasztotta, rövid, virsli formájú ujjaival a nyelvem után kutatott.