novella

Bali Anikó: DNS

Ahogy most a tükörbe nézek, apám vonásait látom mélyülni az arcomon. Anyámnak igaza volt, ahogy a lányomnak, Jennifernek is: Amon Göth, a Krakkói-Paszlow zsidó tábor rettegett ezredesének vére ott csörgedezik az árják képzeletében kékre festett ereimben. Le sem tudnám tagadni, hogy a lánya vagyok.

novella

Bali Anikó: A kakukkfióka

Ő az anyjával élt a faluvégen, egy régi parasztházban. Apja korán meghalt, rokonait nem ismerte. Amíg alsósok voltak, Zola gyakran megosztotta vele tízóraiját, iskola után pedig együtt tanultak. Lassan több időt töltött Zoláéknál, mint otthon. Tetszett neki a nagy gazdaság, az apát övező tisztelet, a gondos, szerető anya. Szívesen segített barátjának a házkörüli munkákban, de a kisebb-nagyobb csintalanságokban is benne volt. Egyszer majdnem leégették a szénás pajtát, amikor titokban újragyújtották a felnőttek által eldobott csikkeket. Egy másik alkalommal a traktort indították be a mezőn, és belehajtották a szomszéd présházba. Kamaszkorukra Zola a KISZ-ből átmentett ifjúsági klub vezéregyénisége lett. Az autók, motorok iránti rajongása még az idősebb fiúkban is elismerést keltett. Laca csendben követte barátját mindenhová, buzgón bólogatott, ha Zolának megerősítésre volt szüksége a lányok előtt. Neki esélye sem volt bekerülni a menő társaságba, csak Zolával jutott el a Balatonra, vagy a szomszéd falvak diszkóiba.

vers

Bali Anikó: Név nélküli regisztráció

Valahová el kellene végre mennem. Talán egy olyan helyre, ahol csupa kisbetűvel írják a nevem. Nem mintha itt különösen nagybetűs volnék, de ott, senkinek sem számítana, ki vagyok. Először csak a kezdőbetűimet veszteném el, aztán a vezetéknevemet törölnék a köztudatból, végül azt is elfelejtenék, hogy valaha volt nevem. Valahová el kellene végre mennem. Talán egy […]

novella

Bali Anikó: Lomtalanítás

Egy foghíjas kerítés mögött két keverék kutya hever a járdán. Gyanakodva figyelem őket, de egyetlen vakkantással jelzik, ismernek, menjek csak tovább bátran, ők bizony velem nem törődnek ebben a veszett forróságban.

novella

Bali Anikó: Visszatartott kártyák

Amikor két héttel ezelőtt elvittem Hannát az apjához, Miklós hamarosan felhívott, és egyszerűen közölte, hogy a lányunk egy ideig nála szeretne maradni, jobb lesz, ha egy darabig nem zavarom. Nem is értem, hogy képzelte, hogy szó nélkül beleegyezem.

novella

Bali Anikó: Hágár

Az ég egyszer csak beborult, foltos lett a repülők és bombák sötét, kormos fémtestétől, a levegő ólmos bánattal és könnyektől sós párával telt meg, megállás nélkül szakadt az eső, elmosta az akácfák édes illatát, szétmarta a rózsák bársonyszirmait a világ minden városában. A madarak elnémultak, mintha egy hatalmas, erős marok szorította volna torkukat, csőrüket szögesdróttal tekerte volna át valaki.