a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
A reggelig italozó punkok és a reggelig füvező raszták nyugalma és magabiztossága áradt belőle, az ideges motoszkálásnak a kezeiben és az elnyomott okoskodásnak a tekintetében nyoma sem volt.
– Kovács Ernő vagyok – mutatkoztam be szinte azonmód Ingának.
– Inga – mondta a díjazott művész, ami őszinteségre vallott.
a fiú gimnazista és ismeri Ipper Pált,
nekem is hallgatnom kéne a 168 órát, mondja, és vesz nekem
egy gombóc fagyit, eper legyen, mondom – hátha megcsókol,
de ő Nixonról beszél meg Hruscsovról.
− Szükség van a történetekre − mondtam ki, amit már megfogalmaztam, de olyan volt, mintha csorogna, aminek ömlenie kellene. − Szükség van a tábortüzekre, az ősemberekre.