Birovits Zsuzsanna: Por és hamu
A kezem összekulcsolom a mellemen. Jéghideg. Mint a fal mellettem. A pálinkaszag bekúszik a takaró alá.
Month: September 2023
Laurinyecz István: Anyaest
A busz, amilyen lendülettel jött, úgy hagyja maga mögött a megállót, és ahogy kifelé tart a faluból, elhajt az uniós pénzből térkövezett piactér, a hulló vakolatú posta, a megfáradt vegyesbolt, és az idő múlását évtizedek óta álló Róna söröző mellett.
Bak Zsófia: Kiegészítő kezelés
Imbolyogva leteszi a vodkásüveget a földre, feljebb tolja a szemüvegét, aztán kiveszi a dobozt a kezemből. Hosszasan tanulmányozza a hátoldalát, motyog valamit magában, majd visszaadja, és azt mondja, hogy ennél sokkal jobb a vodka.
Sári Laura: Ásó, kapa, bíróság
Mélyen hiszek a test, a lélek és az elme kapcsolatában, ha az egyikben zavar támad, az kihat a másikra, így akarva-akaratlanul is felmerült bennem, hogy a fejemben lévő kétségek és a szívemből hiányzó vágy blokkolták a szervezetemet.
Baló Sára: Soha el nem múlik
Meg akartam ütni, azt akartam, hogy folyjon a vére abból az ocsmány szájából, de aztán rájöttem, hogy félig neki van igaza, hiszen elbasztam, én mindent elbasztam, de az asszony az nem, nem tehet az semmiről.
Bankó-Erdősi Viktória: Lift
A feketére porosodott teherautó hátuljára valaki – valószínűleg ujjal – a Dögölj meg! felszólítást firkálta. Igaza is van, gondolta, dögölj meg te is, meg én is jobban tenném.
Zubornyák Zoltán: A tejföl
Bencze Kató elhatározta, hogy ünnepi vacsorát készít, így már reggel kiszaladt a piacra a legkisebb, barna zománcos tejeskannájával, s megkérte Rozboráné Manyikát, hogy merje tele a legjobb tejföllel.
Bernscherer Tibor: Pékmonológ
Baszd meg, majdnem megcsúsztam a lépcsőn! Nyolcezer-kilencszáz gramm. Ezt hétszer, meg az üresjáratok. Apám, ha nekem még egyszer pékségem lesz, egyetlen lépcsőt se fogok elviselni benne!
Derzsi-Ben Ond: Kéklő sziklák alatt
Erős szélben megüti fülét a hullámok csapkodása, viharban pedig pokolbéli, örvénylő hangfolyamként házukig is felhatol a tó bömbölése.
Pengő Edit: A hajsza
A Fosórém hajdani ámokfutása egyetlen épületet kímélt meg a városban: Förtelmes Joe Borozóját.
Péterfy-Novák Éva: Rakott krumpli
Ő szótlan lesz majd, de megértő, mint legjobb apa, férj és barát. Megfogja a kezem, és bátorít, hogy menjek, ne féljek, ő itt lesz, és vigyáz. A házra és a két kicsire, hogy ne szalasszam el, hogy ilyen kevés van az életben, és amúgy is oly rövid.
Rezeda Réka: Amikor a temetéseden a fejemre hugyozott egy felhő
Kezet növesztett a szívünk, hát nem mókás, nagyi?
Pásztor Marianna Andrea: Éhség
Dacosan zokogó szívvel énekeltük A pillanat dalait, hozzá fűszeres fehérbort kortyoltunk műanyag pohárból.