novella

Hovány Dóra: Tinderella

Szóval, már több mint öt éve nem nézel rám csillogó szemekkel vagy vigyorogsz rám az ezer wattos mosolyoddal, és nem kergetsz az őrületbe a rally mániáddal és a hajnali szendvics készítéseddel.

koffer novella

Szalontai Erika: Holdvilág és utas – Olaszország

– Dik, az! – néz fel most a lányom, mert az anyja magyar szakos tanár, és a szép beszédet még most is tanulja. Bámul ki a nyárba: fenn a hegyen csodaváros tornyokkal, középkori falakkal. Kanyarodik az út, vele a nyakunk is, ahogy nézzük a hegyoldalt. Akkor eszmélünk, hogy eltévedtünk. Túlmentünk a szálláshelyen, hogy nem vettük észre? Csikorgó és éles fordulás, vissza ugyanazon az úton, végre a másik oldalát is bámulhatom: melyik dombot nem láttam még?

trauma/írás

Erica Schweitzer: Júlia története 3.rész

Gyakran látta a szüleit amint összeölelkezve szerelmesen egymáshoz simulva állnak a tanya előtt. Pont úgy ölelte, ahogy most ezt az ismertelen nőt öleli. Nem haragudott az apjára. Végtelenül csalódott és szomorú volt. Féltékenységgel keveredett düh fortyogott benne. – Miért nem anyát öleli ilyen szenvedélyesen? És anya miért hagyta? Miért nem harcolt apáért?

A hónap szerkesztői novella

Bak Zsófia: Puszi, Anya

Addigra már egy egész könyvtárat halmoztam fel gyereknevelési szakirodalomból, és meg voltam róla győződve, hogy az ideális anya-gyerek kapcsolat kialakítása pofonegyszerű. Szeretni kell, türelmesnek, de következetesnek kell lenni, ennyi az egész. Csak az igazán bénák ronthatják el…

novella

Sótonyi Gábor: Pálpéter

Péterpál megnyugtatta Pálpétert, hogy a próbababa fej gyártó üzem dolgai jól mennek, Pálpéter pedig megnyugtatta Péterpált, hogy a kínai sípoló gumicsirke szerviz is nagyszerűen prosperál.

novella

Molnár Sára: Egy zacskó cucc

A menekülésemről már sokkal óvatosabban meséltem neki, és csak annyit, amennyi feltétlenül kellett ahhoz, hogy megválaszoljam a kérdéseit. Merthogy mi történt valójában, azt még a magam számára is nehéz megfogalmaznom. A legélesebben a félelemre emlékszem, és arra, hogy kételkedni kezdtem.

trauma/írás

Istók Vera: A kórus

A kórus dalolt tovább, a tanítónőnek reszketett a térde, vajon mi történhetett, mi az, amit ő nem vett észre. Nagyon odafigyelt arra, hogy ne legyen hamis hang, és mégis az lehetett, lehet, hogy az elnök elvtársnak abszolút hallása van.

novella

Szép Csenge: Lódarázs

 – Emlékszem, csak apád lehetett annyira hülye, hogy ebben az istenverte melegben tüzet gyújtson.
Elmosolyodtam. Nem tudom, hogy pontosan micsodán. Apám emlékén, ahogy átizzadt alsóban gallyakat gyűjt a kertben, vagy magunkon, ahogy őt nézve, fürdőruhában állva, hangosan röhögünk.

koffer novella

Kelemen Zsófia: Hazaút

Megpróbáltam az asztalhoz terelgetni a visítozó forgatagot. Iván folyamatosan beszélt hozzám, be nem állt a szája. Állandóan mellettem repkedett, mint egy kis pillangó, és csak nyomta, nyomta… Az összes Marvel filmet le fogja tölteni a tabletjére, a Pókember 4 részes, és a zöld fejű gonosztól én tuti megijednék, inkább ne is nézzem meg az előzetest, mert akkor majd nem engedem neki, hogy megnézze.

A hónap szerkesztői novella

Kocsis Gergely: A Gestetner

Teljesen egyedül volt a tanáriban. „Open office: együtt, mégis háborítatlanul” – hirdette az egyik falon egy reklámplakát. Ernő letette a szendvicset, mert így nem tudott elég nagyot sóhajtani. Pedig iparkodnia kell, nemsokára visszatérnek a kollégái, a zajos, fiatal társaság, akik olyan dolgokról beszélgetnek, amiknek a felét sem érti, a másik fele meg nem érdekli.

novella

Lovass Adél: Az első – azóta

Néztem a redőny csíkjait, melyek, mint fényből szőtt pókhálók fonták be a hálószobát. Falra vetődött színükből és rajzolatukból sejtettem, hogy odakinn süt a nap. Mégsem akartam kikelni az ágyból, semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy elmerüljek ebben a nyugodt és kellemesen pihent állapotban.

A hónap szerkesztői novella

Sáringer Attila: Csend

Az ötven az új negyven! Engem pontosan hét és fél évvel később a fél évszázad betöltése ütött ki, és vagy öt évbe telt, mire lilára vert fejjel lassanként kezdtem magamhoz térni a ring sarkában. Te észre sem vetted, amikor padlót fogtam. Ott feküdtem a szorító közepén, és még annak is örültem volna, ha valaki rám számol.