a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Korábban Barbi volt Helga kedvenc kolléganője, de ő már nem dolgozik a cégnél. Aznap, amikor a vezetőség bejelentette, hogy hamarosan megint be kell járni, felmondott. Helga azóta képtelen szabadulni a gondolattól, hogy neki is így kellene tennie.
Az édes, almás-vaníliás illattól összefut a nyál a számban. Nagyikám almás pitéje jut az eszembe, amit gyerekkoromban kettesével faltam. De jó is volt. Akkor még úgy hittem, hogy az ilyen finomságok varázsütésre készülnek el.
Gizi mindig félelemben élt. Lánykorában a házasságtól rettegett, asszonyként a férjétől. Gyorsan eljárt a keze, ezt mondták Béláról a faluban. Valójában mindenért eljárt a keze, ha pedig ivott, akkor még a semmiért is.
Amikor minden bátorságát összeszedve megszólította, Annamária a tőle megszokott hetyke intéssel jelezte, hogy épp nem ér rá. Ez a kínos jelenet bevett része volt annak a teátrálisan megkomponált valaminek, ami vállalati hierarchia címszó alatt egyre elviselhetetlenebbül fojtogatta a csapat minden tagját.