Tag: Fehér Mónika

– A harangozó Bandit a fiával együtt agyonlőtték, éppen, amikor a toronyba akartak menni. Akit tudtunk, kimentettünk, a hegyen biztonságba lesznek, de mink, akiknek lovunk van, visszamegyünk. A Kováts Pali jó néhány kaszát egyengetett ősz óta.

Tamást keresem a szememmel. Legalább olyan szúrósan nézek rá, mint amilyen szúrósak a szegecsei voltak. Bárcsak az én szemem is átfúrhatná az övét!

Próbálok fékezni, de a lábam a pedálok közé szorul. A mellkasomból fogy a levegő, mintha valaki rádobott volna egy zsák cementet. Forog a rét köröttem. Egyre az jár a fejemben, hogy nem érek oda a fiúkért az iskolába.

Korábban azt képzelte, hogy ha még egyszer valaha összefut Kornéllal, akkor dögös lesz, ellenállhatatlan, elérhetetlen jéghercegnő, hogy a pasi még csak véletlenül se lássa jelét a benne tomboló fájdalomnak.

Béla idestova három éve koptatja a szőnyeget, Józsika pedig a lócát. És segít. Padlást ürít, kertet ás, veteményez, betakarít, kitakarít, tojást hoz, ebet túráztat, erdőt járat, gombát gyűjtet, cserébe kakaót kavarintat és mosolyog. Magamban szalmaszálnak neveztem el, az utolsónak. Időnként még faggatózik – mikor megbízást kap rá – de csak kurtán. Egyfajta kapocs köztem, meg a falusiak között, akiknek örökre gyüttment maradok, de már közel sem olyan érdekes és jól van ez így.