Kozma Lilla Rita: “Ülni az ágy mellett, és tudni, hogy hamarosan úgyis örökre vége lesz”
Kovács Bálint prózája után nehéz megszólalni, vagy bármit is írni. A kötetben szereplő összes karaktert szinte lemeztelenítve láthatjuk magunk előtt. A novellákat végigkíséri a reményvesztettség, a szeretet és a ragaszkodási vágy. A mindenáron valamibe kapaszkodás érzése, akkor is, amikor már minden reménytelen.
Felhő Café 