
Ságh Beáta: A szőttes, melyből itt-ott kilógnak a szálak
A saját életünk, családjaink múltjának lenyomatai jelennek meg, amit együtt viselünk kollektív emlékezetünk révén a történetek főszereplőivel és anyáinkkal, nagyanyáinkkal.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
A saját életünk, családjaink múltjának lenyomatai jelennek meg, amit együtt viselünk kollektív emlékezetünk révén a történetek főszereplőivel és anyáinkkal, nagyanyáinkkal.
Szöllősi írói tehetsége abban mutatkozik meg leginkább, hogy érzékletes pontossággal beszél azokról az érzésekről, amikről mi még nem tudunk megfogalmazni, és lehet, hogy nem is leszünk rá képesek soha: a halállal való szembenézésről, reménytelennek tűnő helyzetekről.
A kötet szerkesztőjének határtalanul szubjektív és szenvedélyesen elfogulatlan könyvajánlója.
A szenvedélyek egymásba fonódása az énkép és önértékelés könnyen látható, vagy mélyen rejtőző rétegeit tárja elénk, és ezek dinamikus mozgásának izgalmas csodájába avat be.
Laura Sintija Černiauskaitė litván írónő 2006-os regénye 2009-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, magyar fordítása 2021 végén jelent meg.
Kovács Bálint prózája után nehéz megszólalni, vagy bármit is írni. A kötetben szereplő összes karaktert szinte lemeztelenítve láthatjuk magunk előtt. A novellákat végigkíséri a reményvesztettség, a szeretet és a ragaszkodási vágy. A mindenáron valamibe kapaszkodás érzése, akkor is, amikor már minden reménytelen.
Az egyik mágnes, ami bevonz és nem ereszt, az mindenképpen az a magyar nyelv, amit Szabó T. Anna használ (én Térey Jánost olvasva sokkolódom még ennyire a nyelv gyönyörűségétől).