Tag: Erdődi-Juhász Ágnes
Erdődi-Juhász Ágnes: A gyerek
Volt egyszer egy lány, aki fel akart menni a Holdra, nem a foszforeszkáló kavicsokért, amikről az apja mesélte, hogy majd befőttesüvegbe zárva elűzik a szoba árnyait; hanem mert hitte, hogy onnan fentről minden látható.
Felhő Café portrék
Erdődi-Juhász Ágnes: Holnap messzebb megyünk
Hősünk testét a bosszú tüzes katlana fűtötte: hát azért mégsem lehet őt legyőzni, ilyen csúfondárosan semmiképp sem. Nagyot szippantott az állott levegőből, érezte a régi bútorokból kiszökő dohszagot, magába szívta azt is, mintha a múlt kipárolgása ősapái szellemét rejtené.
Erdődi-Juhász Ágnes: Olvadás
A konyhapultnak dőlve állok, s onnan révedek a semmibe. Kezemben a kedvenc bögrém, amit a férjemtől kaptam, mikor pár éve eldöntöttem, hogy pályát módosítok. A Hattyú-köd van rajta, az univerzum egy egészen pici szeglete, amit egyébként Omega-ködnek is szoktak nevezni.
Erdődi-Juhász Ágnes: Mint avokádó közepén a mag
Odafent hárman vagyunk csak: egy ázsiai és egy afrikai lány, meg persze én. Öltönyös férfiak jönnek; néha egyesével az elfüggönyözött kabinba visznek, máskor csak hanyatt döntenek a kemény padlón és a formaságokkal mit sem törődve, mint egy kiéhezett falka, rontanak ránk.
Erdődi-Juhász Ágnes: Enyhülés
Az automata oldalához fordulok, ráz a zokogás. A húgom is sír, pedig ő sosem szokott, közben a folyosón betegek és nővérek sétálgatnak; nem szól senki semmit, a Kék Golyóban megszokták a könnyeket.
Erdődi-Juhász Ágnes: Fénytörés
Mondtam én nektek, ezek szerelmesek, ti meg csak ráztátok a fejeteket: tanár diák viszony, az itt nem módi. Na meg annál több esze van ennek a jóembernek. Most akkor kinek volt igaza, kérem szépen?
