
Mics Ildikó: A madárcsontú
Fél éve látom magam előtt ezt a pillanatot. Az Óvóhely az utolsó független színház az országban, és nincs helye a föld felett.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Fél éve látom magam előtt ezt a pillanatot. Az Óvóhely az utolsó független színház az országban, és nincs helye a föld felett.
Ha egy nő szeret egy férfit, szájvizet használ meg fogselymet, és kilakkozza a lábkörmét. Ha egy nő szeret egy férfit, nagyon fél.
Én nem tudom, milyen félni, egyszer féltem csak, amikor ötévesen eltévedtem az égig érő kukoricaszárak labirintusában, és a levelek dühösen összehajoltak a fejem fölött. De amikor az udvaron zenekart játszottunk, és két üveget egymásnak ütöttem, hogy zengjen csak, mint a cintányér, és az üvegek ripityára törtek, akkor nem féltem.
Emlékszem a Kiscelli Múzeumra, ráfagyott a jég a járdára, amin felkapaszkodtunk, fogtad a karom, hogy el ne essek, a sálam rátekeredett a csuklódra, tessék, behálóztalak.
Róza a verandára terelte Micit, egyedül egy enyhén billegő hokedlit talált, arra ültette le, feltört néhány diót, és a tenyeréből kínálta a puha dióbelet. A lány minden mást figyelmen kívül hagyva, mohón ette. Nem volt könnye, csak amikor mellényelte a falatot.
Korán indultak, mert Gizi nem talált megfelelő cipőt a fekete kiskosztümjéhez, és két napja rágta Lajos fülét, hogy ha már úgyis Pesten járnak, a temetés előtt ugorjanak el a budai Skálába, venne végre egy rendes alkalmi szandált, kis oldalpánttal.
Arcára kiültek a gondok. Ritkán mosolyodott el. Csak amikor felolvasta az írását vagy mesélte a történeteit, akkor vidult fel. Imádta, ha még kérdezgettük, és ez vagy amaz, miért és hogy volt.
Ráhajol a kormányra, csak a lassú remegést látom a vállán. Köhögni kezd, a fájdalom elakad a torkában, egyre erősebben rázkódik a teste. A halk nyüszítés egyszerre dagad elemi erejű üvöltéssé, felegyenesedik, a feje előre-hátra csuklik.
A második vérvétel után kiderült, hogy az értékei tökéletesek, a telefonja is épp akkor jelzett, de nem nézte meg. Megkönnyebbülten leült az ablak melletti padra, beleharapott egy kiflibe, és azt tervezte, kifelé menet vesz egy kávét az automatából.
A váláskor azt terveztem, ideiglenesen kiveszek egy jobb lakást közel a házhoz, ahol addig éltünk. De András egyértelműen kijelentette, hogy ne számítsak vagyonmegosztásra. Az ő pénzéből egy fillért nem látok, a ház az övé, ennek tudatában döntsem el, tényleg szeretném-e elhagyni? Keserűen felnevettem.
Képtelen vagyok értelmezni ezt a távoli, fakószürke tekintetet. Az idő kimosta belőle a kérlelhetetlen vadászösztönt, amire tíz év távlatából is pontosan emlékszem. Nem találom a fenevadat, akire készültem, akit magam elé képzeltem.
Hideg őszi vasárnap délután. A konyha megtelik japán cseresznyeillattal, gőzölög a tea a porceláncsészéből, óvatosan tartom a kezemben.