novella

Nemes Ildikó: Lacika

Nem köllünk mink senkinek sem! Képzetlenek vagyunk, azt mondják! Pedig jártunk ám iskolába mink is, de hamar ott kellettett azt hagyni, kinéztek minket onnan is. Sose vótunk jók. A cigány, az itt nem lehet jó ember!

novella

Klein Abigél: Ügyelet a színházban

Amikor megjelenik a színen a színésznő is, lopott pillantást vet rá, érzelmei vegyesek: gyűlöli, mert az belülről ragyog és irigyli, mert annak szűk szabású jelmezében mintha vékonyabb lenne a tegnapi derék, laposabb az előző napi has, amit kárörvendően figyelt meg akkor.

Bojtor Lucia emlékére

Homok a gépezetben

Történetei hallatán a hideg futkosott a hátamon, mégis, írásai úgy olvastatták magukat, ahogy csak a jéghideg kútvíz tudja itatni magát tikkasztó nyári napokon. Hogyne olvastatták volna, hiszen a sorok mögött egy olyan ember kristálytiszta alakját mutatták meg, aki nem fél semmitől és akin nem fog semmi, aki a legnagyobb veszedelemből is győztesen kerül ki.

novella

Koskovics Éva: Kötött pálya

Csak rá kell ezekre nézni. Mind lúzerek. Ez a csaj is, milyen szánalmas már! Látszik, hogy tök frusztrált. A másnapos sminkmaradék rajta, meg ezek a rongyok… semmi stílus, gagyi az egész úgy, ahogy van. Nyomok egy kis Bruno Mars-ot, tőle mindig jobban érzem magam.

novella

Kozma Lilla Rita: Rózsamező

Hogy mi történt ezután? Nem tudom. Nem tudok emlékezni, és talán ez így is van jól. Sokszor el akartam már mondani a terapeutámnak ezt a történetet. De akárhányszor jöttek volna a szavak, visszanyeltem őket.

novella

Molnár Sára: Pörgős szoknya

Utoljára a menyasszonyi ruháját veszi elő. A szoknya ugyanolyan, mint a többi, hosszú, bő, rakott és tarka-barka, csak a kötény más, mert az nagyon ünnepi: egyszínű piros, és aranyozott a szegélye. Kérdi, nem akarnám-e felpróbálni.

novella

Kocsis Gergely: Polaroid

Rick éppen egy apró ebihalnak képzelte magát, amelyet hazafelé tartva a nyugati 800-as utcán, a folyóból kiöntött tócsákban szokott hosszasan tanulmányozni. Uzsonnászacskóba söpörve viszi el őket a közeli csatornához. Jó érzéssel töltötte el, hogy az életük az ő kezében van, de közben pontosan tudta, hogy csak néhány éli túl az utat, mert csak nagyon kevés vizet tudott a zacskóba seperni a kezével.

novella

Nagy Kriszta: A nő négyszer

Fájt. Hogy mindig csak részegen talált szépnek. Mindig csak részegen szeretett máshogy, nem barátként. Megcsókolt, ha kedve tartotta.  Nem szerelemből, puszta vágyból. Közönség előtt. Aztán megdugott. Alternatív megoldásként az öngyilkosságára.

novella

Lovass Adél: Élet- és vagyonbiztosítás

Klára megkereste a kapu melletti csengőt. A nyári szellő épp ekkor kapott bele a távoli asztal terítőjébe, hirtelen meglibbentve azt. Az asszony felpillantott. Talán össze is húzta szemöldökét. A ház felé fordult és tekintetével üzent a fal takarásából elősiető fiatal férfinak, aki a bejáratig szaladt. A férfi furcsa, tétova mosolya mögött megbújt valami. Kinyitotta a kaput, megszorította a nő szabad kezét, aki a másikkal a szoknyáját fogta össze a feltámadt szélben. Hamar tisztázták, hogy Klára nem vele, apjával beszélte meg a találkozót.

novella

Bak Zsófia: Augusztus

Augusztus van, 34 éves vagyok, és épp most érek haza Dani barátomtól, akinek elpanaszoltam, hogy milyen marha nehéz az az élet, amire mindig is vágytam, hogy imádom a gyerekeket, de nagyon lefárasztanak, el vagyok veszve, és néha úgy érzem, menekülnék innen.

novella

Bíró Adrienn: Holtomiglan

Zsófi nem igazán volt tervben, az igaz, de Andris hallani sem akart arról, hogy Ildi abortuszra menjen. Áttervezett tehát mindent. Ildi nem megy vissza dolgozni, családanya lesz, hiszen az a legcsodásabb hivatás.