novella

Lukács Edit: Emlékkönyv

Társbérlet, albérlet, anyós – az együttélés rémálma lehetett ez Anyámnak, aki szerette a tisztaságot, rendet és átláthatóságot. Igyekezett a maga módján alkalmazkodni, hiszen tudta, hogy van ennél sokkal rémesebb élethelyzet nem is kis számban országunk ötvenes, majd hatvanas éveiben.

novella

Pásztor Diána: Tréning

Mindenki szabadnak akarja látni magát. Ha van pénz, könnyű a megoldás, szórakozhatnak, pihenhetnek, utazhatnak, vagy amit akarnak, nincs is igazából szükség arra, hogy foglalkozzunk velük, nem érzik a határokat, tágasak a kifutók.

novella

Csákvári Lili: Eső, víz

Anna már megint a tűzhelyre feltett lábast nézte. Az a szokásos régi, piros zománcozott lábas volt, belül viharfelhő-szerű szürkés-kékes mintával. Itt-ott kopott, a letöredezett helyeken fekete szájak tátogtak felé.

novella

Kocsis Gergely: Ödön

Megszűnt minden élet, az emberek már nem járnak sehova, képzelje, hova jutottam: Jókait olvasok, valahogy megnyugtatnak a bekezdésnyi tájleírások, most, hogy nem utazunk sehova.

novella

Petrasovszky: Cserepes kaktusz

Húsz perccel a délutáni műszak kezdete előtt ért be a kávézóba, ahol részmunkaidőben dolgozott az egyetem mellett. A modern és vintage stílust ötvöző helyiség láttán minden alkalommal legalább négyet kellett pislognia, hogy felfogja a reggeli újításokat, amit az üzletvezető szeretett eszközölni.

novella

Sike Orsolya: Az évtized ötlete

Négy hónap múlva Señor Murida napbarnított arccal és gondosan ápolt prosztatával ült fel magángépére, hogy Madridban meghatottan fogadja az őt övező rajongást. Bekészítette a frakkot, a frakknadrágot, nadrágtartót, inget, zoknit hozzá, minden saját tervezés a 2003-as őszi-téli kollekcióból.

A hónap szerkesztői novella

Louisa Rise: Egyszer az életben

– Dehogynem! Legalább így látok világot. Utánaolvastam ám minden helynek, el is meséltem a barátnőimnek. Annak idején az én Frédimmel minden évben elmentünk szabadságra, de amióta itt hagyott, hova menjek egyedül, nyugdíjas özvegyasszony létemre? Pedig már lehetne nekünk is külföldre utazni. Még fiatal korunkban megígérte, hogy egyszer az életben elvisz Velencébe – hangja elkomorult, tekintete megállapodott egy lagúnát ábrázoló képeslapon. Pár pillanat múlva folytatta. – Az volt a nagy, közös álmunk! Már csak a temetőben, a sírjával tudok beszélgetni. Mondom is neki mindig: itt hagytál Frédi, nem álltad a szavad, sose fogom látni Velencét! Még magyarba se voltunk! Pedig milyen szép az a Budapest! Na, majd következő életünkben. Olyan áldott jó ember volt! – köténye sarkával törölte le kibuggyanó könnyeit. – Ti hogy tudtok évente többször is elutazni nyaralni? Elengednek a munkahelyetekről? – váltott témát hirtelen.

novella

Fehér Kata: Klíma

Lassan megérkeztem a testembe, az ágyamba, éreztem a fejem alatt a párnámat, és a férjem közelségét. Szorosan mellettem feküdt és ütemesen szuszogott, egyenesen a homlokom felé.

novella

Pompéry Judit: Kézcsók

A férfi utolsóként érkezett, Zsuzsa engedte be. Félénk öröme egy másodperc alatt lelohadt és mérhetetlenül dühbe gurult, mert semmi „kézcsókom”: Karcsi érkezéskor az ajtóban, akárcsak egy gyereket, letegezte, majd egész este tudomást sem vett róla.

novella

Bíró Adrienn: A fogadás

A keddekhez nemcsak anyám kaviáros palacsintája kapcsolódik, hanem a találkozásaim is Erzsivel. Anyám általában nem vesz rólam tudomást, de az valahogy feltűnt neki, hogy minden kedden elmegyek este nyolc körül és csak hajnalban kerülök haza

A hónap szerkesztői novella

Erdődi-Juhász Ágnes: Krumplicukor

Elvette a rönkről a poharakat, aztán a kezembe nyomta az egyiket. Nagyokat pislogtam, mert eddig mindig azt mondta, a bor nem való gyereknek. Valami olyasmit dünnyögött, hogy sokat nőttem a nyáron, meg észre sem vette, micsoda nagylány vagyok; de erre nem nagyon figyeltem, a buborékokat néztem, ahogy hozzátapadnak a pohár falához.

A hónap szerkesztői novella

Kiss Dorottya Éva: Halaszthatatlan

Ebédidő volt és a futár még nem érkezett meg kedvenc Sushi-jaival. Két hete nyitott a Covid utáni ország és alig várta, hogy a Japánban megélt elmúlt pár évét nosztalgikusan megünnepelje. No meg családfő és büszke apa lévén a fiát, Benedeket, aki két hete újra bejárt a négytannyelvű gimnáziumba; a közeledő sikeres érettségivel és a felvételivel ő is támogatásra szorult.

novella

Donázy Ágnes: Gyuluskám

Ritának nincs gél lakk a körmén, rózsaillata van, hosszú hullámos haja csodás arany csigákkal, és szép fehér holdacskák díszítik rózsaszín körmeit, gondolt a lányra, akivel a közösségben találkoztak.

novella

Koch Beatrix: Álmaimban visszatérsz

– Nika, miért nem tudsz felnőttként viselkedni? Miért nem mondod el végre Angelónak? –, súgtad a fülembe szelíden, de sürgetőn, mikor utánam jöttél a konyhába. A szemeimben könnyek ültek, csak pillanatok kérdése volt, hogy patakokban ömöljenek.