Zeck Julianna: Egy, kettő, három…
Szarnak rá, hogy szakadtál, vágtak, hogy nem hagytak abban a pozícióban, akkor és ott, hogy mi van a lelki életeddel, egyáltalán az életeddel, ennél tényleg minden fontosabb, még neked is, és észre sem veszed.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Szarnak rá, hogy szakadtál, vágtak, hogy nem hagytak abban a pozícióban, akkor és ott, hogy mi van a lelki életeddel, egyáltalán az életeddel, ennél tényleg minden fontosabb, még neked is, és észre sem veszed.
– Kihúzta, hogy alkoholista – folytatta Vivien –, hogy egy elvonó központban élt itt, Baselben.
– Olyan más vagy az elmúlt pár napban. Ha valami baj van, mondd el! – morogta, miközben a szemét dörzsölte. – Ha nem ismernélek, azt mondanám, hogy van valakid.
A nyugdíjas házaspárok túlságosan egymás nyakába vannak varrva, gondolta. Aztán szokás szerint ő pakolta ki Gyuri bőröndjét, és talált benne egy szív alakú követ.
A hivatalos megszólításom doktornő, vagy esetleg bírónő. Maximum szólíthatsz Katalinnak – mondta, és a tőle telhető legjegesebb pillantást vetette a mellette ülőre.
Tudta, hogy minden egyes nap közelebb kerül ahhoz a célhoz, amit már egészen kis gyerekként megálmodott, hogy ő lesz az, aki élettel tölti majd meg a bolygókat, és ő lesz a legnagyobb művészetpártoló mecénás.
A fiatal férfi kezében megáll a toll, és felemeli a tekintetét. Egyenesen a kollégája szemébe néz.
– Ebben a faluban nincs iskola.
Zsanett maga sem szívesen gondolkodott ezen, érezte, hogy a férfi nem veszi komolyan őt. Ezt végül is logikusnak találta: a tanár jóval idősebb nála, okosabb, tapasztaltabb tekintélyszemély.
A hála lekötelez, mondják, és milyen igaz lehet. Lekerül a ruha, felkerül az alárendelés. Alárendelő magánrendelő.
– Ecsém, ez akkora, mint a Titanic, no para! Király ez a Balaton, és mi vagyunk a császárai – üvölti magán kívül, és széttárja a karját –, én vagyok a DiCaprio csaja.
Ez a három maradt meg – mondogatta magában sokszor az asszony –, most már nagyobbacskák is, a legidősebbik férjhez akarna menni, de senki nem maradt a faluban, aki tetszene neki. Meg aztán nem is kapós, alig tudna vinni valamit hazulról.
Ezt egyébként nagyon cselesen csináltad, hogy nem a saját Instádon hirdetted, hanem anyád Facebookján, csak elfelejtetted, hogy anyámmal ismerősök.
Kellett pár másodperc, mire meg tudott szólalni. Az alsónadrágos, pocakos Roli meredten bámult rá, zihált, szőrös mellkasán ütemesen fel-le mozogtak az aranyláncok.
– Újabban lehet közösen szakdolgozatot írni? – mérte végig őket ajakbiggyesztve. – Ez a mi időnkben…
– Ööö, a tanárnőnek mi is a leánykori neve? – Közönyös lazasággal próbálta álcázni a szégyent, hogy lassan egy éve jár ide, és nem tudja.
– Hogy mit csinálok, ahhoz neked már semmi közöd. Te bezzeg a régi vagy! Mindenkivel flörtölsz, akinek nincsenek golyók a két lába között.
Az utolsó szeretkezésünkre gondolok. Nem vonult el a szobájába este, ahogy akkoriban már szokásává vált. Sőt, az elpakolásnál is segített.
A futár egy kifejezetten nagydarab, mexikói kinézetű férfi volt. Hangos lihegés közepette próbált levegőhöz jutni. A pizza illatát teljesen elnyomta az izzadság szaga. Dylan küzdött, hogy nehogy elhányja magát.
A mély üreg alján, ahová érkeztem, az érzékek elvesztették jelentőségüket, hatalmas sötétség vett körül, nyomorgató, erőszakos csend.