Aminek jönnie kell (Regényrészlet)
Egy pillanatra visszatér a mellemhez, majd végignyalja a hasam. Amikor a szeméremdombomhoz ér, halkan kérlelni kezdem, de továbbra is csak a combomat nyalogatja.
Tag: Kiripolszky Michaela
Kiripolszky Michaela: A kábítógél
Egyszer csak egy reflektor fénye vetült a hangyákra. Felnéztem. Megállt egy autó. Nem értek a kocsikhoz, de a felfelé ágaskodó lovas emblémát még én is ismerem. Feltápászkodtam. Az ablakon egy kopaszodó, a maradék haját hátrazselézve viselő férfi hajolt ki.
Kiripolszky Michaela: A bírák nem utasíthatók
Zavartan lépett a pulpitus elé. A bíró elmosolyodott, hívta, hogy menjen oda mellé, megmutatja a bizonyítékokat. Móni még sosem látott bizonyítékokat, a biztonsági kamerák kinyomtatott képeit olyan átéléssel nézte, mintha a Louvre falait díszítő műalkotásokat venne szemügyre.
Ez megtörtént?
Az áprilisi szerkesztőcsapat a valóság és fikció kérdéseiről beszélget. Mennyi igaz abból, amit leírunk? Miért fontos ez az olvasónak? Mik a félelmeink az írásaink megjelenésekor? Hogyan kezeljük a kritikát? Miért írunk? Szó lesz traumaírásról, félelemről, belső késztetésről, szembenézésről és az írás adta boldogságról.
Kiripolszky Michaela: Kérjük, értékelje a szállást!
Kivettem egy-egy bögrét a mosogató feletti szekrényből, majd elsikáltam őket. Ki tudja, ki ivott belőlük, és hogy rendesen mosogatott-e. Két teafiltert halásztam ki a dobozból, majd a bögrékbe helyeztem őket. Végül mindkettőt leforráztam.
Kiripolszky Michaela: A hálanapló
A legtöbb falubelinek még a közmunka is elérhetetlen, és három nap alatt költenek annyit, mint amennyit az előbb kifizettem a kávémért. Persze én sem álltam mindig ilyen jól, de most, hogy már csak egy záróvizsga van hátra a doktori cím megszerzéséig és biztos állásom van egy menő ügyvédi irodánál, úgy érzem, nem kell annyira spórolnom az utolsó ösztöndíjjal.