a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Néha tényleg elfogadtam azt, ami kettőnk között volt, és meggyőztem magam, hogy ez is jobb, mint a semmi. Utáltam minden nőt, akivel hegyet mászott, mégis meg akartam őket ismerni, egyszer azt kívántam, hogy legyen boldog nélkülem, máskor pedig, hogy szenvedjen a hiányomtól.
– Ha Lehel is így gondolná, akkor nem csak egy éjszakára gabalyodtatok volna össze, amikor annyira berúgott, hogy fel se állt neki. Utána persze mindenkinek azt mondta, hogy megdugott, majd úgy tett, mintha nem is ismerne.
Attól a naptól kezdve nekem csak az elméletet kellett megtanulni énekből, és többé nem énekelhettem az órákon, de nem is akartam. Az osztálytársaim soha nem csúfoltak – vagy csak nem hallottam.