novella

Finta Csilla: Nélkülem elvesznél

Megint hallgathattam, hogy semmire se tudok vigyázni és milyen szétszórt vagyok. Még jó, hogy ő megnézte a dobozt, hogy ne maradjon benne semmi, amikor kidobja. Jött a szöveg, hogy Kiscsillag, milyen felelőtlen vagy, még ennyire se tudsz figyelni, nélkülem elvesznél.

novella

Finta Csilla: A férjem gyűjti a CD-ket

Belül ujjongtam és sikítottam, mint tinilányok a Beatles koncerten, de azért igyekeztem rezzenéstelen arccal hallgatni. Kérte, hogy fogjam fel a helyzet súlyát és ne mosolyogjak, mert nagyon nehezen hozta meg ezt a döntést, és ez egy meghatározó pillanat az életében.

novella

Finta Csilla: Te vagy a családom

Sajnos fogalmam sincs, milyen egy normális apa, és nem tudom, mi kellene a változáshoz. Úgy érzem, már minden tőlem telhetőt megtettem, mégsem mondtad soha, hogy szeretsz, vagy, hogy büszke vagy rám. De ez biztosan az én hibám, mert nem tudtam elég jó lenni neked.

trauma/írás

Finta Csilla: 2022 karakter

Először a gyávaságomat, a kishitűségemet fogadtam el, majd a befolyásolhatóságomat, az önmarcangolásomat, a szélsőséges és kiszámíthatatlan hangulatingadozásaimat, a disszociációs reakcióimat és a depresszív hangulatomat.

trauma/írás

Finta Csilla: Mint a hegymászás

Néha tényleg elfogadtam azt, ami kettőnk között volt, és meggyőztem magam, hogy ez is jobb, mint a semmi. Utáltam minden nőt, akivel hegyet mászott, mégis meg akartam őket ismerni, egyszer azt kívántam, hogy legyen boldog nélkülem, máskor pedig, hogy szenvedjen a hiányomtól.

novella

Finta Csilla: Rozéarany

– Ha Lehel is így gondolná, akkor nem csak egy éjszakára gabalyodtatok volna össze, amikor annyira berúgott, hogy fel se állt neki. Utána persze mindenkinek azt mondta, hogy megdugott, majd úgy tett, mintha nem is ismerne.