Gonda Diána: Halloween
– Halloweenkor félni kell – felelte a legcsábosabb hangján. A sofőr cinkosan a lányra nézett, és bekapcsolta a műszerfalon a rádiót. Lágy countryzene töltötte be az egész fülkét.
Month: October 2022
Fehér Szilvia: Karanténba zárva
Június elejére a járvány görbéje elindult lefelé, és a betegedési és halálozási számok is minimálisra csökkentek. A kormány úgy döntött, az idősek már nincsenek veszélyben.
Birovits Zsuzsanna: Áldás vagy teher?
Ma is érzem a lökés erejét, ami a falhoz taszított azon a verőfényes, tavaszi délután, most is látom a már nemlétező lila foltot a bal lapockám alatt, hallom a segítő mondatát a 112-t tárcsázva, látom a kislányom riadt őzikeszemét.
Boyai F. Karla: Az átok
A jobb csuklóm biztosan eltörött, ilyen szögben normál esetben nem tudnám behajlítani, a vállam pedig kicsavarodott. A bal lábam térdből leszakadt, a jobb szintén nagyon furcsán áll, egész biztosan elszakadtak az ízületek.
Mics Ildikó: Falfirka
Én nem tudom, milyen félni, egyszer féltem csak, amikor ötévesen eltévedtem az égig érő kukoricaszárak labirintusában, és a levelek dühösen összehajoltak a fejem fölött. De amikor az udvaron zenekart játszottunk, és két üveget egymásnak ütöttem, hogy zengjen csak, mint a cintányér, és az üvegek ripityára törtek, akkor nem féltem.
Bán Tamás: Szöktetés
Még sosem ivott sört. Az apja szerint amúgy is csak középiskolás korára érik meg rá az ember.
Éltes Emese: Zolika
Nehéz évet zárunk. Zolika most jött ki a börtönből, ahol olyan gazdasági tevékenységért kapott letöltendőt, amiért felsőbb körökben csak egy vállveregetés járna.
Székely Nagy György: Akkor és ott
Hirtelen a Csatos Manci jelent meg előtte, aki az ostrom után, február végén egy este tépetten, semmibe révedő szemmel esett be a kapun és a ház asszonyai próbáltak segíteni neki. Alig maradt ruha rajta, véres volt a combja, és egykor szép kontya a vállán hevert szanaszét.
Havas Juli: Sasok és medvék
Kicsi fiú nem sír, mondja a medvés katona, és a kezembe nyomja a csokit, már ki van bontva, látszik a végén a foga nyoma, de nem baj, beleharapok, furcsa az íze, csoki ízű, mégis csíp, már ettem ilyet Zolikáéknál.
Mátrai Szilvia: Mennyi itt a stupid!
Csak ülök az ágyad szélén, és nézlek. Milyen szépen kisimult a hófehér bőröd, újból fiatalnak tűnsz, kifejezetten jól áll neked, hogy ledobtál 70 kilót. Ha hazajönnél, adnék kölcsön neked ruhákat.
Beke Borbála: Leszálltam a Mekinél
Még öt perc, és odaér. Hányszor beszélgettek erről! Hányszor félt ettől! Amikor melltartó nélkül vette fel a topját. Amikor erősen húzta ki a szemét és rúzsozta ki a száját.
Árvai M. Tekla: Stop!
A városka – alföldi testvéreihez hasonlóan – úgy terült szét, ahogy a tükörtojás a serpenyőben. Eltartott egy darabig, míg a szélére értem.
Nagy Orsolya: A bizonyosság
„Mégis mi tart ennyi ideig? A hónaljszőrt lekapni egy, max. két húzás, öt perc, nem háromnegyed óra!” Előző héten is: egy öltönyös tag egy óra huszonkét percen át volt benn Irénnél!
Németh Béres Csilla: Bozsena Osztrihonyová
A regényekben gyorsan sütnek egy kis halat, párolnak hozzá zöldséget, és kész a vacsora. Nem derül ki a gondosan egymás mellé illesztett mondatokból, hogy ez akár több mint egy órás művelet is lehet, nem beszélve az utána következő takarításról.
Bankó-Erdősi Viktória: Sötét
Éjszaka az erdőben minden zaj barátságtalan. Reccsenés, zörrenés, zizgés, mind veszélyt jelent, és ezekhez ráadásul csatlakoztak a hangok, amiket a tanárok vezetésével követni kellett.
Szentpáli Gavallér Zsuzsa: A tó vize
Most pedig én fogom lefotózni a te meztelen részegségedet, ahogy te az enyémet a régi rohadt időkben, és én is mindenkinek mutogatni fogom.
Kovács Helga: A bőrönd
Tudtam, hogy még nincsen stricije, akitől tartanom kéne. Bíztam benne, hogy van annyira eszes, hogy erről nem fog beszélni, és elfelejtjük az egészet.
Szécsi Kati: Az eltemetett én és a ló (4. rész)
Nem akarom az élve eltemetett énemet összeolvasztani a lóval! Egyáltalán, úgy akarok az álmomra gondolni, mint a valóság egy kimerevített képére, amit nem „megoldani” kell, hanem elfogadni!