
Tatai Dorka: Kényszerek fogságában 2.
Előrenézek, és fellélegzek. Huzamosabb ideig egybefüggő járda jön! Ettől egészen felvillanyozódok, most be tudok csatlakozni az éneklésbe, és kicsit oldódik a szorongásom is.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Előrenézek, és fellélegzek. Huzamosabb ideig egybefüggő járda jön! Ettől egészen felvillanyozódok, most be tudok csatlakozni az éneklésbe, és kicsit oldódik a szorongásom is.
Erőteljes lökéssel gurítom hátra a széket, és megindulok az ajtó felé. Fújtatok. Elkezdem a „gyakorlatot”: ki-be-ki-be, mint egy őrült. Nem számolom, mennyinél tartok, de egyszer csak megnyugszom. Akkor kimegyek a fürdőbe, és ott is megismétlem az egész műveletet. Vécére le, fel, majd kilépés a fürdőből, újra és újra és újra.
– Tudod, ismerek jó pár olyan házaspárt, akik között erős szövetség van – és hogy nyomatékosítsa a mondandóját, össze is kulcsolta a kezét –, de a szex már nem működik. Így mindkettő kikacsintgat. Csakis egyéjszakás kalandok, semmi több.