
Klein Abigél: Piros
Ólmos percekig bámulom a mozdulatlan arcot, és élvezem, hogy nincs ott valóságosan. Nem él. És én ezt akarom.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Ólmos percekig bámulom a mozdulatlan arcot, és élvezem, hogy nincs ott valóságosan. Nem él. És én ezt akarom.
Amikor megjelenik a színen a színésznő is, lopott pillantást vet rá, érzelmei vegyesek: gyűlöli, mert az belülről ragyog és irigyli, mert annak szűk szabású jelmezében mintha vékonyabb lenne a tegnapi derék, laposabb az előző napi has, amit kárörvendően figyelt meg akkor.