novella

Fischer Paula: A professzor

Fogalmam sincs, mit tudok kihozni belőle. És Jánossal mehetek…
A helyszínen egy pillanatra sem hagy magamra. Mindenkinek bemutat, dicsér, hogy micsoda ötletes a projektem, mintha az egész az én érdemem lenne. Zavarban vagyok, de élvezem az idősebb kutatók érdeklődő tekintetét, amikor a kísérleteinkről kérdeznek, és ámuldozva hallgatom a tapasztalataikat.

novella

Fischer Paula: Casa Solo

A nyár balzsamos levegője hirtelen megdermedt, Milly a melltartója után kutatott a vízben, Javi segített neki. Jenny a konyhába viharzott, töltött magának egy italt, rágyújtott az asztalon felejtett spanglira, és a fotelbe rogyott csuromvizesen.

novella

Fischer Paula: Bogáncs

Olyan lassan jött, hogy az volt az érzése az embernek, övé a világ összes ideje. Sötét, drótszerű haja mögül alig látszik ki az apró gombszeme. Szájából görbén lógott a cigi, meg se fogta, csak meredt maga elé, lefelé az utcára, majd egy sanda pillantást vetett rám, látszott rajta, hogy őt most igazából semmi sem érdekli, az sem, hogy valószínűleg sosem fog odaérni, ahova indult. Irigyeltem a nemtörődömségét, már akkor is.