novella

Pölös-Marton Zsófia: Azok a finom ujjak

A jobb keze mintha lendülne is előre, felé, de aztán váratlanul megakad a mozdulat, csak hátrasimítja a haját. A mozdulat, mint mindig, szíven üti. A finom, hosszú ujjak, amikkel bársonyos melódiákat lehetne zongorázni, belesimulnak abba a dús barna hajába.