Tag: Bak Zsófia

Két hét nyaralás! Te jó ég, mit meg nem adna érte, ha akár két napig is nyaralhatna! Felzúg a lift, ki jön ide ilyen korán?! Visszaszalad a kocsihoz, ráakasztja a zsákot, lendületet vesz, és megtolja a folyosó felé, a konyha tájékán futólépésre vált.

Szegény Ivánnal már az első randinkon közöltem pár Becherovka után, hogy én nem a konyhaművészetemmel hódítok, úgyhogy ne várjon tőlem se tortát, se felvágós vendégségeket, ahol az összes haverja belém szeret, a csajaik meg irigykedve tudakolják a receptet, miközben a halálomat kívánják.

Imbolyogva leteszi a vodkásüveget a földre, feljebb tolja a szemüvegét, aztán kiveszi a dobozt a kezemből. Hosszasan tanulmányozza a hátoldalát, motyog valamit magában, majd visszaadja, és azt mondja, hogy ennél sokkal jobb a vodka.

A lányt gyűlölettel vegyes szomorúság töltötte el, de nem tudott nemet mondani. Ahhoz túlságosan akarta azt a kisházat a halastóval.

Nagyon féltem, de ha Gyurira gondoltam, az mindig segített átvészelni azokat a perceket. Sokszor elképzeltem, ahogy kopogtat az ablakon, kimászom hozzá, és ő örökre megszöktet otthonról. Mindig a piros galléros pólója volt rajta terepszínű sorttal, és a haja szépen be volt zselézve, mint a táborok búcsúbulijában.

Megszaporázom a lépteim, jobbról felbukkan egy kápolna. Eltervezem, hogy ide jövök majd imádkozni a két vérvétel között, hogy bocsássa meg a Jóisten a vétkeimet, de aztán meglátom a “Covid miatt zárva” feliratot, és minden reményem elszáll.

Az aranylakodalmukat egy szép májusi napon ünnepeltük az utcafronti tisztaszobában egy szupergiccses esküvői tortával, olyannal, amire az igazi napján biztosan nem futotta volna nekik.

Tizenhat évesen buliztam ki először, hogy ne kelljen velük mennem Szepezdre. Én lettem a család fő ellensége, irigységből még a húgom is fújt rám.

Augusztus van, 34 éves vagyok, és épp most érek haza Dani barátomtól, akinek elpanaszoltam, hogy milyen marha nehéz az az élet, amire mindig is vágytam, hogy imádom a gyerekeket, de nagyon lefárasztanak, el vagyok veszve, és néha úgy érzem, menekülnék innen.

Felelevenítjük az összes ciki sztorit az esküvőmről: Sanyi bátyámat, aki az ötödik pohár szilvapálinka után a református lelkésznő hátsóját kezdte markolászni, a piheszakállú Tibikét, akinek nem akart leesni a tantusz, és Berta bármilyen durván is pattintotta le, azonnal visszarepült hozzá, mint valami tökélyre fejlesztett, törzsi bumeráng, a kis Soma, aki az asztal alá mászva befényképezett minden nő szoknyája alá.

Ez nem az a néni, én nem megyek be, közölte Lujzi, és már iszkolt volna a lépcső felé, ha az apja nem kapja el rutinosan a kapucniját. Lehajolt hozzá, ő az asszisztens, és kettő trüffeltorta, súgta a fülébe, mire a kislány felhagyott a szökési tervével, és szorosan az apjához bújva, félénken átlépte a küszöböt.