Kiss Ildikó Judit – Veled
Hiányoznak a közös álmodozásaink egy jövőről, ami soha nem jött el. A történeteink, amiknek szereplői voltunk. A telefonbeszélgetések, amikor egy kontinens választott el minket.
Tag: Kiss Ildikó Judit
Kiss Ildikó Judit: Lélektársak
Kalocsai Miklós igazán kreatív volt a nőkkel, legalábbis ő ezt gondolta magáról. Minden kapcsolata előtt – legyen az egyéjszakás kaland vagy pár hetes liezon –, forgatókönyveket készített a fejében. Latolgatta, melyik nőhöz milyen sztori illik.
Ez megtörtént?
Az áprilisi szerkesztőcsapat a valóság és fikció kérdéseiről beszélget. Mennyi igaz abból, amit leírunk? Miért fontos ez az olvasónak? Mik a félelmeink az írásaink megjelenésekor? Hogyan kezeljük a kritikát? Miért írunk? Szó lesz traumaírásról, félelemről, belső késztetésről, szembenézésről és az írás adta boldogságról.
Kiss Ildikó Judit: Az erdészház
– Jól van akkor dögölj meg, hülye picsa! Így legyen rendes egy férfi, hálátlan ribanc! – mordult ki a fickó a luxusautóból, majd felhúzta az ablakot és maga után hagyta a fiatal nőt.
Kiss Ildikó Judit: A Picasso-portré és a rizlinges hányinger esete
– Mi van? Tiszta anyád vagy, na. Csak ennyit akartam mondani. Főleg így, ezzel a hajjal.
– Köszi…de nem akarok rá hasonlítani.
– Miért? Mi van? Mi történt?
– Semmi. Elkezdtem pszichiáterhez járni.
Kiss Ildikó Judit: Utóhang
Minden olyan volt az álombeli szobában, mint a valóságban, még a kinti körúti zajokat is hallottam, teljesen elhittem, hogy ébren vagyok. Felemeltem a paplant és anyám gyönyörű kezeit láttam, de semmi mást csak a kezeit ahogy markolják a bokám.