Finta Csilla: Ki nevet a végén?
Attól a naptól kezdve nekem csak az elméletet kellett megtanulni énekből, és többé nem énekelhettem az órákon, de nem is akartam. Az osztálytársaim soha nem csúfoltak – vagy csak nem hallottam.
Category: novella
Szegedi Csilla: Istennek nincs bocsánat
− Nézzék el nekem a hölgyek, erre a kérdésre nem tudok válaszolni. A magam részéről sok jóra nem számítok. De ezt a vakmerő márciusi napsütést Hitler sem fogja tudni legyőzni. Úgyhogy talán nem állunk olyan rosszul. − Kacsintani próbált, de csak egy fura fintor lett belőle.
Csajkovszky Krisztina: Kólásdobozban
– Zúgolódj ott, te mocsok! – mondja, ahogy behúzza a cipzárt. Az apjára gondol, aki néhány órával ezelőtt, a csehszlovákiai kiküldetésből hazaérve adta neki a nyugati ereklyét: Mostantól szebb lesz a világ!
Kecskés-Bencsik Ildikó: Kereslek
Nem sajnálom anyámat, hogy egy részeges ember fogja lett? Hát milyen lánygyerek vagyok én?
Szücs Dániel: Megbocsátás
Ismét megdermedt a csönd, csak a mestergerenda reccsent meg néha. Két Dragunov-6W1 mesterlövészpuska unatkozott a falnak döntve és sóhajtozva medvevadászatról álmodoztak.
Nagy Kriszta Léna: A kerítés túloldala
A sokadik cukrászdának hagyom, hogy elcsábítson. Hatalmas fagyikelyhet szorongatva süppedek a párnák közé Holle anyó házában. Fehér ház előtt fehér asztalok, körülöttük fehér székeken hófehér, puha párnák. Mint felhők a havas táj felett.
Wölfl-Molnár Eszter: Stoptábla
Rajtam kívül senki sem mondhatja a gyerekemre, hogy hülye! A tanító csak tanítsa írni, olvasni, a többit meg hagyja a szülőre! Azok majd tudják!
Szarvas Szilvia: Hanna imája
Mérav megmerevedik. A budai vilajetben mindig legyintettek a bűbájos vádakra, de tudta, hogy más földeken más szokások uralkodnak. Olyan szokások, amiknek elég a puszta rágalom is.
Csúcs Krisztina: Trófea
Amikor az asszonnyal voltunk pár éve a kenyai szafarin, az sokkal fájintosabb volt. Ott minden all inkluzív volt, meg légkondis szoba, a pool bárba meg éjjel-nappal volt kiszolgálás. Nem is volt olcsó, de akkor muszáj volt. Előtte derült ki a Tomika, oszt kevés volt az arany karkötő a békességhez.
Ságh Beáta: A veszett kiskutya
– Kolos, az ég szerelmére, már miért mennél világgá? Van családod, szép szobád! – Tamás minden tagjában ólmos fáradtságot érez. Nem akarja folytatni ezt a beszélgetést. Ki akar menni a szobából, le akar ülni a foteljébe a könyvével és kétujjnyi whiskeyvel.
Nagy Eszter Anna: Töritézé
– Apa elköltözik. El fogunk válni. Te is tudod, hogy mostanában rengeteget veszekszünk, és látod, hogy folyamatosan balhézik. – Anya egy kis szünetet tart, fürkészi Luca arcát, de egy izom sem rándul meg rajta.
Landor Alexandra: A váza
Éva néni vélhetően nem olvas mást a bulváron kívül, és az információt sem a leghitelesebb forrásokból szerzi. Így nem sokat tud a Lisszaboni Szerződés, a családon belüli erőszak, a transzgenerációs minták, az áldozatszerep fogalmáról, vagy csak úgy általánosságban a nők helyzetéről ma Magyarországon.
Fodor Zsuzsa: Ügyvéd vagyok! Kicsinállak!
– Felhívtam az építtetőt, fotókat küldtem neki, és elmondtam, hogy beperellek, ha nem állsz le. Ügyvéd vagyok, rosszal kezdtél, kisanyám!
Mile Judit: A betegjogi képviselő
Terheltanyu alig várja, hogy véleményt nyilvánítson a látottakról – és az egész életéről –, hogy itt azért vannak rendes nővérek is, neki mindig segítenek, mert ő egyedül van, régóta nincs anyja, férje, de huszonnégy évesen a hatodik babával terhes.
Balogh-Kunst Nóra: Szégyen
Verekedés, ittas munkavégzés, felettessel szembeni agresszió, az ilyenért mást egyből kiraktak volna az utcára, az tuti, ezt fröcsögte neki a Sárosi. Másnak a lába nem érte volna a földet, ilyen undorító módon viselkedni, ha lenne más a helyére, takarodhatna.
Tatai Lajos: Florance
A partiban Bruckner bácsi maga elé meredt, tenyerében szorította a lapokat. Amióta a feleségét elütötték a zebrán, nincs miért hazasietnie. A lámpát ritkán kapcsolja fel, lecsap naponta két-három molylepkét és elindul ide, a klubba.
G. B. Schwartz: Az év dolgozója
Soha nem álmodott, vagy legalábbis nem emlékezett semmire. De most felébredt egy álomra. Egy kisfiú meztelen, poros lábszárát látta, odakötözve egy székhez. A régi ebédlőjük piros székét ismerte fel benne. Egy óriási, fekete árnyalak állt a fiúval szemben, kezében az apja barna nadrágszíja. Az árny karja meglendült.
Bankó-Erdősi Viktória: Egy gyerek
A második körben már nevetgélünk, rákérdezek a fiúkra, ő meg elpirul, azt mondja, nincs barátja, mással foglalkozik egyelőre. A Katának már van, egyetemista fiú, szintén teniszező, de ő nem tudja, hogy milyen hatással lenne rá egy szerelem, hátha nem koncentrálna eléggé.
Szücs Dániel: Felsőlok
Meg még egy, ismételte meg Mihály gondolatban az elhangzott szavakat. Eszébe jutottak a lányok, akik az emlékeiben halvány vonásokkal ugyan, de továbbra is jelen voltak. A kutyát az ölében hordozó Dorka. A Szabadság téren zongorázó Franciska. A kosárlabdás Zita és az árnyékból előtűnő, a felhőket kontyában hordozó Magdaléna.