Erdődi-Juhász Ágnes: Enyhülés
Az automata oldalához fordulok, ráz a zokogás. A húgom is sír, pedig ő sosem szokott, közben a folyosón betegek és nővérek sétálgatnak; nem szól senki semmit, a Kék Golyóban megszokták a könnyeket.
Category: novella
Sótonyi Gábor: Tivadar
Szűk volt a lift, és az erkély is, ami a lakásba vezetett. Egy pillanatra látták a fejük felett a sápadt, szürke holdat a csillagtalan égen gomolygó felhők között. Szűk volt az előszoba is, ahol a kabátjaikat letették, és egyetlen szó nélkül, vadul csókolózni kezdtek.
Pap Éva: Semmi különös
A taxis kérdezgette, van-e barátja, és szokták-e csinálni. Ő igyekezett a krupiék munkájára terelni a szót, hogy erősnek látsszon, és semmi jelét ne adja, hogy retteg belül, itt bármi megtörténhet. Elérték a koromsötét bekötő utat.
Louisa Rise: Hátraarc
Hajnalban a vámnál kiszúrnak. Hova megyek? Kihez? Miért? Mióta van kishatárátlépőm? Állandó lakhely? – csapódnak egymásután a fejemhez a kérdések. Pörög az agyam, mikor, mit és hogyan válaszoljak? Milyen pózban, milyen arckifejezéssel?
Koskovics Éva: Amiről a kövek sem beszélnek
Mikor perzselték a disznót, megjelent a Kádár azzal a másik két szemét emberrel és azt mondták, feketevágás van, és ez bűntett. Elvitték az egész disznót. Apámat akarták lecsukni, de látták, hogy odavan az Öreg, így anyámat vitték be.
Brenner Géza: Szomszédok
Azon a délutánon, nem sokkal azután, hogy hazajött, egyből elkezdte az üvöltözést. Hamarosan tárgyak repkedtek majd női sikoltás és csönd. Meghűlt bennem a vér. Nem sokkal utána kétségbeesett kopogtatás a kertkapumon. Kirohantam, ott állt a nő, zihálva, agyba -főbe verve, karján a legkisebb gyerekkel, mellette a két nagyobb.
Mármarosi András: Anya csak egy van
Mikor megkerülte az autót, megállt benne a levegő. Mintha a szíve is kihagyott volna egyet. Egy hosszú, hullámos csík „ékesítette” az autó oldalát. Valaki direkt végig karcolta. A kurva életbe!
Mics Ildikó: Zúzott jég
Képtelen vagyok értelmezni ezt a távoli, fakószürke tekintetet. Az idő kimosta belőle a kérlelhetetlen vadászösztönt, amire tíz év távlatából is pontosan emlékszem. Nem találom a fenevadat, akire készültem, akit magam elé képzeltem.
Marton-Ady Edina: Bögre
Hideg van a hídon, a szél lobogtatja a karácsonyra kapott muszlinkendőt a nyakában. Igazán nem ezt kellett volna felvennie, mínusz tíz fokban, miért pont ezt kapta le a fogasról, futtában, miért nem a puha mohert, persze olyan mindegy már ez is.
Nagy Kriszta: Szavak
Már nincs tű. Valami műanyag vacak van helyette. A többiek feladták. Feladtak. Óvatosan próbálom behúzni a kezemet a paplan alá. Nem sikerül. Megszán és betakarja. Nem mosolyog, de az arca már nem olyan merev. Talán az enyém sem.
Fehér Szilvia: Hajnali részegség
Tibor volt a család marketingese, ahogy divatosan mondták. Ő vette fel a kapcsolatot keleti országokkal, ő szervezte a borok kivitelét, és ő nevezte be a legjobbakat a borversenyre. Rákészült a kettőezer-tizenkilencesre is, már a címkéket is megterveztette: egy helyi festőművésszel az apja kis házát rajzoltatta meg, háttérben a ködös tokaji szőlőtáblával meg a több száz fagyűző mécsessel.
Fehér Kata: Apám
Kérdeztem, hogy miért lett anyám szíve beteg, mire ő szorosan átölet, és sóhajtozva csak annyit válaszolt, hogy menjek a szobámba, most hagyjam anyámat, néhány hét múlva majd újra együtt fogunk festegetni a konyhaasztalnál.
Tatai Lajos: Várjon, úton vagyunk
Brenner Géza: Vakrandi
Bali Anikó: Két hír
Remegett, mikor bezárta maga mögött a rozoga kiskaput. Kezében egy kisebb sporttáskát tartott, erősen fogta a fülét, a hóra sem tette le, míg a tartóoszlopra húzta a drótfonatot.
Molnár Sára: Istók
A támolygó alakot bámultam, mikor meghallottam azt a finom zajt. Eltartott egy ideig, amíg rájöttem, hogy a saját fogaim koccannak össze a vacogástól. Akkor elindultam én is haza a sötétben. A Kiserdőben üvöltöttek a farkasok, a falu kutyái pedig válaszul keservesen vonítottak.
Turcsán Zsófi: Szentjánosbogarak
Tanyájukról leginkább csak elfelé viszik az élelmet, befelé nem nagyon érkezik semmi és senki. Kósza vendég ott még az áram is. Víz és gáz pedig egyáltalán nincsen. Ő a 3. gyerek a családban.
Kiss Ildikó Judit: Utóhang
Minden olyan volt az álombeli szobában, mint a valóságban, még a kinti körúti zajokat is hallottam, teljesen elhittem, hogy ébren vagyok. Felemeltem a paplant és anyám gyönyörű kezeit láttam, de semmi mást csak a kezeit ahogy markolják a bokám.
Szegőfi Ákos: Nagyamerika halála
A háború kezdete óta nem érezte magát annyira elevennek, mint mikor kidugta a fejét a csilléből a hidegen zúgó levegőbe, és meglátta a dermedt háztetőket, meg a kultúrház takarásában az álcahálóval leterített tankot.
