a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Anna ötven évvel később belép az apró panellakás hálószobájába. Könyvekkel rakta körbe a franciaágy fölött a falat, hogy soha ne érezze magát egyedül. Hogy amikor lopakodik a hajnal, Márquez melegedjék fel először, déltájban Thomas Mann gerincét csiklandozza a napsugár. Anna csak beesik az ágyba, tőle aztán most fázhat Kundera és reszkethet Ady a ködben.
Egy hófehér tollú, kecses röptű nősténygalamb egészen közel szállt Alexhez. Turbékolt valamit neki, majd a következő percben a két csapat újra kettévált. Az idegenek raja magával sodorta Alexet dél felé. Talán az Alex begyében rejtőzködő láthatatlan mágnes zavarodott meg?
A Tata soha nem szólított a rendes nevemen. Néha Kolléga voltam, néha Pepike, esetleg Palika, de soha nem Zoltán, vagy Zoli. Ez egyáltalán nem zavart, sőt azt hittem, hogy ez így természetes, és a többi ismerősömet sem szólítják otthon a nevén.
A férfi szürke tekintete feneketlen kút, nem látni, van-e még a mélyén valami éltető erő. Szeme fehérje véreres, ernyedt szemhéja súlyos pajzsként ereszkedik a világ tolakodása elé.
A Vak Ember ballonkabátot és fekete szemüveget viselt, arca, talán a szemüveg miatt, szinte ünnepélyesnek tűnt. Hubert eltöprengett: vajon nem kellene Teiresziásznak szólítani?
Tavasszal bejöttek az oroszok, a faluba is. Azt tették itt is a háborúban győztes katonák, amit mindenhol és mindenkor a történelem tanúsága szerint. Zabráltak és nőket erőszakoltak meg.
Már nem tudni, melyik volt az a pillanat, mikor Liza gyámoltalan kiscicából tűzokádó sárkánnyá változott. Talán mikor a férfi azt bizonygatta, hogy higgye el, valójában apakomplexusa van, és Lizára ráférne egy rendes elfenekelés.
Én még csak most kapkodom össze a darabjaimat. Emlékfoszlányok vesznek körül, mintha egy széttépett könyv lapjai hevernének körülöttem a földön. Sírás kerülget. Nem az leszek többé, aki voltam.
A férje közismerten zsugori, még előle is eldugja a pénzüket, azt is, amit ő keresett meg, vagyis nem tartja valószínűnek, hogy támogatná ezt a kis nőt. Megvárta, amíg a pincérnő kitette az asztalra a két kávét és a vizeket, utána kérdezett rá. Mégis fizet magának? Ajándékot ad? Előlépteti? A lány bőrén, mint valami kórság, vörös foltok jelentek meg. Most mi a baj, valami rosszat mondott?
Olyan, mintha betéptél volna, és már túl hosszú ideje tartana a trip, de nem bírsz kijózanodni, pedig már szeretnél egyenesen gondolkodni. Annyira unod önmagad.
Megszerették a falubeliek a bolondériáit is. Megszokták, hogy beszélgetett az állatokkal, mert hitte, hogy azoknak is lelkük van; hogy a szőlőben csakis a nagyapjától örökölt fehér kalapban dolgozott; hogy imát mormolt és keresztet vetett, mielőtt elmetszette az ebédre szánt csirke nyakát; hogy szenteste előtt, bármilyen csikorgó is volt az idő, sosem gyújtott be a házban.
Ez lesz az első önálló karácsonyom, és nagyon izgatott vagyok. Májusban esküdtünk és utána költöztünk el az albérletbe. Boldog voltam az új felnőtt életünktől. Azanyu azt mondta, hogy vagy náluk töltjük a szentestét vagy ők fogják nálunk. A férjem azt akarta, hogy ketten legyünk, de meggyőztem.
A létrán állva a ruhásszekrény felső polcán kotorászott, mert a százötven centijével máshogy esélye se volt elérni, amit keresett, mikor a polc megadta magát. A rajta lévő ruhák úgy záporoztak alá, mint a hirtelen jött tavaszi eső.
A titok az arányérzék: a lehető legtöbb indulattal kell végrehajtani a gyakorlatot, de olyan finoman, hogy az még a huzat számlájára írható, ha később magyarázkodni kényszerül az ember. Boszorkányos, ha jól csinálják
Ugyanazok a sziluettek és ugyanazok a fények, mint nyolc-tíz éves kölyökkorában, amikor még lovaskocsik szállították télen a szenet, nyáron a jeget. Ennyi autót egy hónap alatt sem látott, mint amennyi most, a várakozás negyedórája alatt húzott el a belváros irányába vagy onnan kifelé.
Bodorkák. Bámult fel apám az égre, amikor egy nap összeesett egy vidéki vonatállomáson. Kezét a gyomrára szorította, úgy nézte hanyatt fekve azokat a felhőket, közben érezte a testét összerántó kínt, az éles nyilallásokat a bordák alatt.
Hallotta, hogy Joe is bemosakszik. Megismerte a hűtőszekrény ajtajának szusszanását, amint férje elővette a Petri-csészét, amely az ő petesejtje és Joe hímivarsejtje egyesülésével keletkezett zigótát tartalmazta.
– Itt egy toll, egy papír, írja! – kiáltott rá a szakértő. – Első pont: csináljon egy álprofilt, azon sosem találnak önre! Akkor bármit írhat.
Végre tiszta a levegő. A fotós bekíséri őket a terembe. Letisztult hangulatú, világos helyiség, minimalista bútorokkal. A földön finom, puha, fehér műszőrme szőnyeg, hozzá illő díszpárnák és némi karácsonyi dekoráció.
Felhő Café 