a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
A nagy leszek és szétrúgom a segged slágergyanús szövegét az iskolai szünetekben a végzősök énekelték egymásnak, de természetesen mi is gyorsan felszívtuk ezt a létfontosságú tudást, és egymás között adogattuk oda-vissza az Erika által egy nyelves csókkal megszerzett, olvashatatlan macskakaparással feliratozott kazettát.
Az iskolabál egyértelműen jól sikerült. Ezt a mai napig, mind a ketten így gondolják, bár Éloise, ma, az üzlet ötvenedik születésnapjára rendezett ünnepségén, úgy mesélte el a sztorit pár rég nem látott közös ismerősnek, hogy csak egy hatalmas, medvecukros üvegre emlékszik, ami a fejük fölötti polcon állt, és minden egyes lökésnél, ahogyan az ő tiarás feje a cseresznyefa polchoz ütődött, az az üveg egy hajszálnyival közelebb került a csipkével szegett peremhez.
Hideg van a hídon, a szél lobogtatja a karácsonyra kapott muszlinkendőt a nyakában. Igazán nem ezt kellett volna felvennie, mínusz tíz fokban, miért pont ezt kapta le a fogasról, futtában, miért nem a puha mohert, persze olyan mindegy már ez is.