novella

Kocsis Gergely: Polaroid

Rick éppen egy apró ebihalnak képzelte magát, amelyet hazafelé tartva a nyugati 800-as utcán, a folyóból kiöntött tócsákban szokott hosszasan tanulmányozni. Uzsonnászacskóba söpörve viszi el őket a közeli csatornához. Jó érzéssel töltötte el, hogy az életük az ő kezében van, de közben pontosan tudta, hogy csak néhány éli túl az utat, mert csak nagyon kevés vizet tudott a zacskóba seperni a kezével.

novella

Kocsis Gergely: Csúcsragadozó

Inke úgy érezte magát, mint amikor gyerekkorában Nagyi elvitte a templomba. Ahogy ült csendesen a padok között, minden idegen volt a számára, és valaki másnak szólt az ige, az ének, miközben ő már tűkön ült, rohanni akart a vasárnapi sokadalomba.

regényrészlet

Kocsis Gergely: Isten, haza, család

Róth csendben tanulmányozta Habarcsikot, aki az izgalomtól még jobban kivörösödött, és gyöngyözni kezdett a homloka is. Nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy valami nem stimmel. Az évek alatt kifejlesztett egészséges paranoia már sokszor mentette meg az életét. És most ez a vészharang ismét megkondult benne.

novella

Kocsis Gergely: Ödön

Megszűnt minden élet, az emberek már nem járnak sehova, képzelje, hova jutottam: Jókait olvasok, valahogy megnyugtatnak a bekezdésnyi tájleírások, most, hogy nem utazunk sehova.

novella podcast

Felhő Café Portrék – Pap Évával beszélget Kocsis Gergely

A Felhő Café Portrék Podcast irodalmi portrésorozat következő vendége Pap Éva. Évával megmerítkezünk egy kicsit a dél-szláv életérzésben, mesél saját útjáról, hogyan alakult ki regényeinek ez az élettel teli világa. Beszélgetünk az új regénye, a Mielőtt lemegy a nap szeretettelifogadtatásáról a határ mindkét – magyar és szerb – oldalán.  

novella

Kocsis Gergely: Vágyak

Az alsós Jakab Pisti szavalta a Nemzeti dalt: az első versszakot még nagy átéléssel, de később egyre többször akadt meg, behallatszott Tibor bácsi ideges súgása a mikrofonba. A „Hol sírjaink domborulnak” strófánál Pisti összeomlott, mindenkinek világos volt, hogy nem fogja tudni folytatni, innen-onnan gúnyos kacajt kapott fel a szél.

novella

Kocsis Gergely: A kígyó

A repedezett, zöld faajtón hármat koppantott: egy hosszú, egy rövid és még egy hosszú. Pam-pa-pam. A gyönyör szimfóniája. Egy kis dallam kezdett formálódni rá a fejében, pattogós fúvósokkal, telt hangzású vonósokkal.

novella

Kocsis Gergely: Borsodi 250

Felvette a tisztábbik ingét, rá az ünnepi, árpádsávos melegítőfelsőjét, zsebébe rakta kedvenc rugós kését, és úgy várt egész délután. Csak a légy zümmögött fáradtan körbe-körbe a szobában. „Hatkor nyitnak ki” – mondta az öreg Józsi a kerítés felett, aki mindig mindent tudott. Marcsi a sorozatát bámulta, fel sem nézett belőle egész délután.