novella

Kocsis Gergely: Vágyak

Az alsós Jakab Pisti szavalta a Nemzeti dalt: az első versszakot még nagy átéléssel, de később egyre többször akadt meg, behallatszott Tibor bácsi ideges súgása a mikrofonba. A „Hol sírjaink domborulnak” strófánál Pisti összeomlott, mindenkinek világos volt, hogy nem fogja tudni folytatni, innen-onnan gúnyos kacajt kapott fel a szél.

novella

Kocsis Gergely: A kígyó

A repedezett, zöld faajtón hármat koppantott: egy hosszú, egy rövid és még egy hosszú. Pam-pa-pam. A gyönyör szimfóniája. Egy kis dallam kezdett formálódni rá a fejében, pattogós fúvósokkal, telt hangzású vonósokkal.

novella

Kocsis Gergely: Borsodi 250

Felvette a tisztábbik ingét, rá az ünnepi, árpádsávos melegítőfelsőjét, zsebébe rakta kedvenc rugós kését, és úgy várt egész délután. Csak a légy zümmögött fáradtan körbe-körbe a szobában. „Hatkor nyitnak ki” – mondta az öreg Józsi a kerítés felett, aki mindig mindent tudott. Marcsi a sorozatát bámulta, fel sem nézett belőle egész délután.