Boyai F. Karla: Elmélkedések, liftzenei aláfestéssel
Még a cipője is egy kézműves mestermű. Angolnabőrből készült, klasszikus Oxford típus, zárt fűzőrésszel. Hát igen. Valóban elegáns.
Month: December 2022
Berill Shero: Dávid utazása
Újra tizenkét éves volt, átélte, hogy az apja sosem dicséri, mindig csak fejmosást kap, és rendre kudarcot vall, bárhogy is próbál a kedvére tenni. Megérdemelte, amit kapott. Haza se kéne mennem, úgyse változik ettől semmi!
Kocsis Gergely: Medvejev elvtárs
Zseblámpa világít a szemembe, arra ébredek. Ketten rángatnak fel a priccsemről, majd végig a folyosón. Ujjukat mélyen belevájják a karomba. Nem érzem a jobb lábam, mint egy holt terhet húzom magam után a földön.
Bernscherer Tibor: Húsz perc szerelem
Az a megálló Budapest szégyene, és minden egyes ide érkező turista látja! Csikkhegyek és 90-es évekből itt ragadt restik, lángosos, Pizza King és harisnyabolt, ahol a ragtapaszon kívül már minden kapható; a dizájner drogokat is beleértve, persze csak akkor, ha bennfentes vagy.
Zeck Julianna: A legjobb alibi
Neki apa még egy mindenre megoldást találó, varázslatos lénynek tűnt, aki előtt nincs lehetetlen. Emese viszont megállíthatatlanul szaladt előre, majd fel a lépcsőn, s már nyomta is le a kilincset.
Hámori Márti: Az első karácsony
Mennyire más szeretet volt ez, mint amit korábban érzett. A szeretet, amit valójában soha nem kapott meg az anyjától, hiszen mindig szidással és pofonokkal együtt jött.
Árvai M. Tekla: A hústű
Amíg keresem, eszembe jut, mikor is vettem. Az NDK-ban, Karl-Marx-Stadtban, 1990-ben.
Simon Anna: Naccsága
Fenyőfa. Fenyőfa! Tizenhétezerért?! Fenyőfa? Azt a kirelejzumát! A fa. Nem veszek, az hétszentség!
Gerber Erika: Krumpliszirom élete
Elmentek ti a jó édes anyátokba, háborogtam, még hogy koplalás! Mi lesz így az esti csülökvacsorámmal?
Szilágyi Lili: A legjobb barátom
Egészen délig a homokozós vödörbe gyűjtöttük a bogarakat, majd letakartuk egy műanyag tálkával. Az óvó néni hívott mindenkit ebédhez, ezért a csúszda melletti kiskapu mögé elrejtettük
Ujvári Sándor: A túlélő halála
Hiába kiabált, integetett, az áramlat egyre nagyobb sebességgel sodorta, egészen addig, míg a mentőhajók ponttá nem zsugorodtak és el nem tűntek a horizonton.
Beke Borbála: Advent első vasárnapja
A koszorú pár perc alatt elkészül, sokkal hosszabb az idő, amit üldögélsz előtte. Arra gondolsz, már csak négy hét, aztán egy ötödik, és véget ér az év.
Fodor Klári: Benzinhunters
Az új jégkorszak és az utolsó civilizáció határán élő zajos többség nem érdekelt többé. Mára megvan a mamutom! Hiába, aki vadászni akar, annak mindenre fel kell készülnie!
Gerendás Beáta: Dörzsi
Alighogy örömét lelhette a leégett ételmaradék sikeres eltávolításában, rá kellett eszmélnie, hogy dörzsije totálkáros lett. További felhasználásra teljesen alkalmatlan, így ki kell vonni a forgalomból.
Kelemen Ágnes: Csak egy tánc – 3. rész
Nem szívok sokat, ennyi belefér, Lizukám, mondta, amikor látta, hogy leesett az állam. Aztán elszívtuk együtt az első közös szivarunkat, és örökre egymás cinkostársai lettünk.
Huba Luca: Banán
Elhallgattam. Csak ültem szipogva és a kezemet magam előtt tartva, mint egy dínó. Ilyen kis szerencsétlenül.
Szénási Krisztina: Ritmusban
Anya szemrehányásai követték mindenhová. A „csak magadra gondolsz” ősrégi rigmusa, keveredve a „csalódtam benned” csúcsra járatott mantrájával.
Aigner Ditti: Csak a hold
Ez a fiú nem azt érdemli, hogy csonka családban nőjön fel. És való igaz, a jólétet is szereti, amit a felesége biztosít nekik. Annyit igazán megtehet, hogy cserébe néha megdugja, vagy megjelenik vele itt-ott.
Mátrai Szilvia: Mikulás
A konyhaajtó narancsszínű tejüvegén át felsejlett egy piros árny. Apám lenyomta a kilincset, megnyugtató sült gesztenye illat áradt kifelé, de mégsem mertem rásandítani.