
Boyai F. Karla: Elmélkedések, liftzenei aláfestéssel
Még a cipője is egy kézműves mestermű. Angolnabőrből készült, klasszikus Oxford típus, zárt fűzőrésszel. Hát igen. Valóban elegáns.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Még a cipője is egy kézműves mestermű. Angolnabőrből készült, klasszikus Oxford típus, zárt fűzőrésszel. Hát igen. Valóban elegáns.
Újra tizenkét éves volt, átélte, hogy az apja sosem dicséri, mindig csak fejmosást kap, és rendre kudarcot vall, bárhogy is próbál a kedvére tenni. Megérdemelte, amit kapott. Haza se kéne mennem, úgyse változik ettől semmi!
Zseblámpa világít a szemembe, arra ébredek. Ketten rángatnak fel a priccsemről, majd végig a folyosón. Ujjukat mélyen belevájják a karomba. Nem érzem a jobb lábam, mint egy holt terhet húzom magam után a földön.
Az a megálló Budapest szégyene, és minden egyes ide érkező turista látja! Csikkhegyek és 90-es évekből itt ragadt restik, lángosos, Pizza King és harisnyabolt, ahol a ragtapaszon kívül már minden kapható; a dizájner drogokat is beleértve, persze csak akkor, ha bennfentes vagy.
Neki apa még egy mindenre megoldást találó, varázslatos lénynek tűnt, aki előtt nincs lehetetlen. Emese viszont megállíthatatlanul szaladt előre, majd fel a lépcsőn, s már nyomta is le a kilincset.
Mennyire más szeretet volt ez, mint amit korábban érzett. A szeretet, amit valójában soha nem kapott meg az anyjától, hiszen mindig szidással és pofonokkal együtt jött.
Amíg keresem, eszembe jut, mikor is vettem. Az NDK-ban, Karl-Marx-Stadtban, 1990-ben.
Fenyőfa. Fenyőfa! Tizenhétezerért?! Fenyőfa? Azt a kirelejzumát! A fa. Nem veszek, az hétszentség!
Elmentek ti a jó édes anyátokba, háborogtam, még hogy koplalás! Mi lesz így az esti csülökvacsorámmal?
Egészen délig a homokozós vödörbe gyűjtöttük a bogarakat, majd letakartuk egy műanyag tálkával. Az óvó néni hívott mindenkit ebédhez, ezért a csúszda melletti kiskapu mögé elrejtettük
Hiába kiabált, integetett, az áramlat egyre nagyobb sebességgel sodorta, egészen addig, míg a mentőhajók ponttá nem zsugorodtak és el nem tűntek a horizonton.
A koszorú pár perc alatt elkészül, sokkal hosszabb az idő, amit üldögélsz előtte. Arra gondolsz, már csak négy hét, aztán egy ötödik, és véget ér az év.
Az új jégkorszak és az utolsó civilizáció határán élő zajos többség nem érdekelt többé. Mára megvan a mamutom! Hiába, aki vadászni akar, annak mindenre fel kell készülnie!
Alighogy örömét lelhette a leégett ételmaradék sikeres eltávolításában, rá kellett eszmélnie, hogy dörzsije totálkáros lett. További felhasználásra teljesen alkalmatlan, így ki kell vonni a forgalomból.
Nem szívok sokat, ennyi belefér, Lizukám, mondta, amikor látta, hogy leesett az állam. Aztán elszívtuk együtt az első közös szivarunkat, és örökre egymás cinkostársai lettünk.
Elhallgattam. Csak ültem szipogva és a kezemet magam előtt tartva, mint egy dínó. Ilyen kis szerencsétlenül.
Anya szemrehányásai követték mindenhová. A „csak magadra gondolsz” ősrégi rigmusa, keveredve a „csalódtam benned” csúcsra járatott mantrájával.
Ez a fiú nem azt érdemli, hogy csonka családban nőjön fel. És való igaz, a jólétet is szereti, amit a felesége biztosít nekik. Annyit igazán megtehet, hogy cserébe néha megdugja, vagy megjelenik vele itt-ott.
A konyhaajtó narancsszínű tejüvegén át felsejlett egy piros árny. Apám lenyomta a kilincset, megnyugtató sült gesztenye illat áradt kifelé, de mégsem mertem rásandítani.