a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
A mellkasomban kellemesen bizsereg az elégedettség. Apa pénzeli a suli alapítványát, akármit mondhatok, Ungvári úgysem mer megbüntetni. Az igazgató nem fog oda szarni, ahonnan eszik, apát pedig annyira se érdekli ez az egész, mint egy koszfolt a cipője talpán.
Egyszer becsöngettek valami önkéntes sihederek. Adtam nekik bevásárló listát meg pénzt, aztán úgy elporzottak a nyugdíjam felével, hogy vissza se néztek. Én aztán egy fityinget se adok többet ilyen pernahajdereknek! Inkább elbicegek a sarki boltig.
Egész délelőtt ágyban fekszik. A csupasz plafont bámulja. Ebéd helyett bevesz egy altatót. Végre elnyomja a delírium, dülöngélve lépeget álmok közé szőtt emlékei nyálkás felszínén: hol a tanyán eteti a rikoltozó tyúkokat, hol a városban kozmetikázza a vendégeket.
Nem kisasszony vagyok, hanem hercegnő, de nem javítom ki a nénit, mert az udvariatlanság lenne.
Az orvos nézte a gépet. Csavargatta a készüléket. Fájt, de nem bántad. Négy sikertelen IVF után felszabadító volt ez a fájdalom.
– Tizenöt milliméter… – Az orvos komoran ráncolta a szemöldökét.