novella

Zeck Julianna: A megfelelő pillanat

Meglátta Tamást az ajtóban, egy hosszúnak tűnő pillanatra feszült csend lett, majd megjelent mögötte a faszija. Másodpercek alatt próbáltuk felmérni a helyzetet. Vajon ki fog megszólalni előbb? Éreztem, hogy van valami a levegőben, itt valami titoknak kell lennie.

novella

Zeck Julianna: Örökké

Én még csak most kapkodom össze a darabjaimat. Emlékfoszlányok vesznek körül, mintha egy széttépett könyv lapjai hevernének körülöttem a földön. Sírás kerülget. Nem az leszek többé, aki voltam.

novella

Zeck Julianna: Ébredések

Csörgött a telefon. Lilla tanárnője hívta, hogy már mindenkit hazavitt az édesanyja, csak őt nem. Tud-e jönni? Persze, hogy tud. Magára kapdosta ruháit, gyorsan bevetette az ágyat és elindult az iskolába. Újabb dugó.