novella

Kozma Lilla Rita: Sötétség

Megpróbáltam elképzelni az életemet egy teljesen más világban. Egy olyan világban, amit csak történelemkönyvből tanultam. Nem vagyok felkészülve arra, hogy megszólaljon a sziréna és menni kelljen, hátrahagyva mindent. De hát ki van erre felkészülve?

könyvajánló

Kozma Lilla Rita: “Ülni az ágy mellett, és tudni, hogy hamarosan úgyis örökre vége lesz”

Kovács Bálint prózája után nehéz megszólalni, vagy bármit is írni. A kötetben szereplő összes karaktert szinte lemeztelenítve láthatjuk magunk előtt. A novellákat végigkíséri a reményvesztettség, a szeretet és a ragaszkodási vágy. A mindenáron valamibe kapaszkodás érzése, akkor is, amikor már minden reménytelen.

novella

Kozma Lilla Rita: Utcamesék (részlet)

Néztem a sárgás bőrű, sápatag arcát, ami már közel sem volt olyan, mint amikor megismertem. Emlékszem, a szélső dohánybolt korlátjánál fogódzkodott, sörrel a kezében. Akkor valahogy más volt az arca. Vagy csak én akartam másnak látni. Nem tudom.

novella

Kozma Lilla Rita: Rózsamező

Hogy mi történt ezután? Nem tudom. Nem tudok emlékezni, és talán ez így is van jól. Sokszor el akartam már mondani a terapeutámnak ezt a történetet. De akárhányszor jöttek volna a szavak, visszanyeltem őket.

novella

Kozma Lilla Rita: Utoljára

Az önéletrajzomat szorongattad a kezedben. Ha jól emlékszem, úgy fogalmaztál, hogy pontosan ilyen embert keresel a csapatodba. Pont ilyet, mint én. Mert szerinted én nem ismerek lehetetlent. Mosolyogtam. Boldog voltam, hogy valóra válik az álmom; végre, másokon segíthetek.