Nem jártam még Japánban, de attól még tudom, hogy mennek ott a dolgok. Nekem ne mondd! Volt már japán autóm, Honda is, meg Toyota is. És hát mindig azt mondom, aki vezetett már japán autót, az kiismeri magát. Hát, a kultúra, az benne van az autóikban, érted. Olyan, mint az a sportjuk, amit egyszer kipróbáltam. Az a tajcsi. Hogy az kínai? Japán, kínai, nem mindegy? Egyre megy! Te persze mindig a telefonodat nézed, gondolom azért tudsz ilyeneket. Az egész nem nagyon győzött meg, az a lényeg. Csak köröztünk ott. Mondom, ne szórakozz velem! Többet mozgok, ha lemosom az ablakot, nekem erre nincs időm! El is jöttem. Nem bízok én ezekben az egzotikus dolgokban.
Most egy BMW-t vezetek. Masszív, megbízható, mint a német gazdaság. A német cuccokat szeretem. Sokat jártam ki a nagynénémhez még fiatalabb koromban. Jó a kolbászuk meg a búzasör. Nem, nem tanultam meg németül, minek is kellett volna? Nem kell nekem beszélgetni senkivel ahhoz, hogy megismerjem! Én mondom neked, első pillantásra fel tudom mérni valakiről, hogy milyen ember, ki sem kell nyitnia a száját. Ilyesmiben sosem tévedek! Különben is, ami fontos, azt mindig el tudtam mutogatni. Meg úgy vagyok vele, tanuljanak meg ők a mi nyelvünkön. Miért, hát jártak át kempingezni a 80-as években, amíg volt az a fal, meg a Balatonon jöttek össze a családtagok. Nem is ez a lényeg. Nem esne le a karikagyűrű az ujjukról, ha megtanulnának egy-két kelet-európai nyelvet. Túlságosan nagy az arcuk, csak tudnám, hogy mire. Te persze nem így gondolod, látom. Jó, hát az autóik tényleg nem rosszak. Meg a sör. Meg a kaja.
Jaj, mondtam már, hogy az unokahúgom most vált el? Jól is tette, az a csávó egy senki! Hagyjad már, tudod, milyen mérnök az! Ez csak ül otthon a kisszobában, és gépezik. „Homofisz”, úgy hívják ezek. Megmondom én neked, mi ez: csak egy szebb név a naplopásra. Ne mondd már nekem, hogy ugyanúgy lehet dolgozni otthonról, mint egy rendes munkahelyről! Nem is értem, ezt hogy lehet kibírni. Te persze máshogy gondolkodsz. Ezek nem igazi munkák! Amúgy se akarnak már dolgozni ezek az A, B, C generációsak.
Na, ezzel a sráccal szerencsére nem lesz több gond, végre kikerült a családból. Mi azért vagyunk valakik! Ez meg valami isten háta mögötti kis faluból jött fel ide egyetemre. Hát figyelj, én nem szoktam ítélkezni. De azt vallom, tanulhatnak ezek, amennyit akarnak, azokat a rossz szokásokat nem tudják letenni, amiket magukkal hoznak. Ugyan nem jártam egyetemre, de állítom, hogy nem a diploma határozza meg az intelligenciát. Amúgy is, már bárki papírhoz juthat valami kamufőiskolán.
Az unokahúgom? Hát, jól van, gondolom. Mindig siet valahová. Karácsonykor sem maradt sokáig. Mióta elváltak, nem nagyon láttam, de hát nem látom be, mi oka lenne búsulni. Van munkája, lakása, pénze. Ennyi idősen ez már valami. Nem kell túl nagy dolgokra vágyni. Nem tudom, én nem szoktam megkérdezni, ez az ő magánügye.
Annyit tudok, hogy elkezdte ezt a reformárpiláteszt, vagy mit. Nem bízom ezekben a masinákban. Ezek csak amolyan flancolások. Én sosem sportoltam, de egy nagy humbug az egész. Csak arra jó, hogy lehúzzanak.
Nem is vagyok beteges alkat, alig kell szednem valamit. Csak koleszterinre a kis tabletta. Meg a vérnyomásomra. És a cukorra, de az kinek jó manapság. Erősebb vagyok, mint sokan. Na mindegy.
Figyelsz még? Vagy csak úgy teszel? Ugye még nem kell leszállnod? Örülök, akkor még tudunk beszélgetni. Úgyis mindig rohansz. Most Japán, legközelebb meg ki tudja, mit találsz ki magadnak. Az emberek állandóan jönnek-mennek, nem tudom, minek.
Nem szoktam én olyan sokat buszozni, tudod, a BMW. Erre a villamosra is csak úgy kerültem, hogy feltúrták az utat. Mindenhol felújítás, fél város áll, csupa dilettáns. Nekem lennének ötleteim, de hát engem nem kérdez senki. A mozgólépcsőn is majdnem fellökött egy nő. Én nem tudom, ti hogy bírjátok ezt minden nap.
Megyek a henteshez, veszek véres meg májas hurkát, elég tűrhetően csinálja. Én mondjuk nem így készíteném. El is mondtam neki, hogy a véresbe több majorannát tegyen. Egyszer ígértem neki, hogy hozok a sajátomból, hogy tudja, mi a jó. De nem akarom zavarba hozni, még a végén bezárná a boltot.
Veszek sütnivaló kolbászt is. Beszélnek mindenfélét a zsírról! Semmi baj nincs vele. Az őseink is ezt ették. A lényeg, hogy jó házi kenyér kell hozzá, meg egy kis gyomorkeserű. Különben is, nem azért szedem a gyógyszert, hogy ne ehessek ilyesmit.
Jó, hogy láttalak! Egész jól áll ez a kabát. A hajadat már ne szőkítsd tovább, nem előnyös. Kiemeli a ráncaidat. Tudom, hogy most ez a divat, de engem sosem tudtak volna rábeszélni.
Na, itt leszállok. Amúgy itt lenne jó átszállnod, de ha ennyire ráérsz, nem zavar. Bárcsak nekem lenne ennyi időm. Úgyis tudom, hogy nem hallgatsz rám. Na mindegy.
Legközelebb azért ne tűnjetek el ennyire, te meg a Zsolti! Ugorjatok be valamikor. Ha már Japánba elmentek, ez is menni fog. Csak csörögjetek előtte, nehogy a piacon legyek.
Fotó: Incze Sándor Zoltán, kép forrása: Pexels